Zora (még este)
- Remélem nem haragszik! - mondtam miközben visszamentünk a szobámba.
- Biztos nem! Nyugi! - simított végig a hátamon Dougie. - Mi lesz a következő kínzófilm? - ment a DVD állványhoz.
- Válassz te!
- Komolyan?! - nézett rám úgy, mintha valami megdöbbentő dolgot mondtam volna.
- Ne vágj ilyen fejet!! - röhögtem. Végül kiválasztotta az igazából szerelmet. - Szereted?
- Elmegy! Kábé kétszer láttam, és egyik alatt sem szenvedtem! - kacsintott. Kezdem azt hinni, hogy tikkel, mert folyamatosan csak kacsintgat…:D
- Hát oké! Akkor nézzük azt! - bólintottam.
Az egész filmet végighülyéskedtük. A felénél már nem is figyeltünk a tvre csak egymással foglalkoztunk. Popcornt dobáltunk egymás szájába, csikiztük egymást, vicceket meséltünk vagy feküdtünk egymással szemben és néztünk ki a fejünkből.
- Kérdezhetek? - szólalt meg hirtelen Dougie.
- Persze! - mosolyogtam.
- Mikor volt az első csókod?
- Öhm… - gondolkoztam - asszem 10 éves koromban. Nem túl érdekes sztori. Annyi, hogy vlt egy srác, akinek bejöttem, aztán egyik szünetben lekapott… Abszolút anti-romantikus… - nevettem és a mellettem fekvő szőkeség is csatlakozott hozzám. - Neked?
- 12 éves voltam és volt egy lány, aki mindenkinek nagyon tetszett. Gondoltam elhívom moziba. Igent is mondott. A moziból hazafelé, pedig megcsókoltam! Mindkettőnknek az volt az első csókja, és annyira nem is volt rossz… - vakargatta az állát, mire kuncogtam egyet.
- Cikis sztori?? - kíváncsiskodtam.
- Figyelj! Én vagyok a banda bohóca… Szerinted hány cikis sztorim van?
- Jogos… - mondtam. Dougienak rezegni kezdett a mobilja.
- Carrie (Tom húga) átküldte a legújabb Vamps klippet, amiben történetesen én is benne vagyok! - mosolygott.
- Nézzük nézzük! Amúgy minek a coverje?? - érdeklődtem.
- A That Girl-ből. - vigyorgott tovább.
- Már értem, hogy miért vagy benne… - bólogattam.
- Na nézzük! - ült fel. Én is csatlakoztam hozzá. (am a klipphez annyit: Dougie és Brad egy helyen…<3 <3:D Ééés: annak a fejpántnak muszáj volt visszatérnie Dougie?????!!!!;))
- Hát oké! Akkor nézzük azt! - bólintottam.
Az egész filmet végighülyéskedtük. A felénél már nem is figyeltünk a tvre csak egymással foglalkoztunk. Popcornt dobáltunk egymás szájába, csikiztük egymást, vicceket meséltünk vagy feküdtünk egymással szemben és néztünk ki a fejünkből.
- Kérdezhetek? - szólalt meg hirtelen Dougie.
- Persze! - mosolyogtam.
- Mikor volt az első csókod?
- Öhm… - gondolkoztam - asszem 10 éves koromban. Nem túl érdekes sztori. Annyi, hogy vlt egy srác, akinek bejöttem, aztán egyik szünetben lekapott… Abszolút anti-romantikus… - nevettem és a mellettem fekvő szőkeség is csatlakozott hozzám. - Neked?
- 12 éves voltam és volt egy lány, aki mindenkinek nagyon tetszett. Gondoltam elhívom moziba. Igent is mondott. A moziból hazafelé, pedig megcsókoltam! Mindkettőnknek az volt az első csókja, és annyira nem is volt rossz… - vakargatta az állát, mire kuncogtam egyet.
- Cikis sztori?? - kíváncsiskodtam.
- Figyelj! Én vagyok a banda bohóca… Szerinted hány cikis sztorim van?
- Jogos… - mondtam. Dougienak rezegni kezdett a mobilja.
- Carrie (Tom húga) átküldte a legújabb Vamps klippet, amiben történetesen én is benne vagyok! - mosolygott.
- Nézzük nézzük! Amúgy minek a coverje?? - érdeklődtem.
- A That Girl-ből. - vigyorgott tovább.
- Már értem, hogy miért vagy benne… - bólogattam.
- Na nézzük! - ült fel. Én is csatlakoztam hozzá. (am a klipphez annyit: Dougie és Brad egy helyen…<3 <3:D Ééés: annak a fejpántnak muszáj volt visszatérnie Dougie?????!!!!;))
- Hát ezzz… Nagyon jó! - mondtam. - Bár az a fejpánt…
- Te sem szereted? - nézett rám.
- Inkább mondjuk úgy, hogy örülök, hogy most nincs rajtad… - nevettem fel.
- Oké… - vágott "morcos" fejet.
- Naaaa! - húztam magamhoz és szorosan megöleltem. Lassan ugyan de visszaölelt. Hirtelen visszarántott fekvő helyzetbe. - Áá! - sikkantottam.
- Ne sikítozz, te! - tette ujját a számra.
- Oké! - suttogtam, mire felkuncogott.
Ezek után még hajnalig beszélgettünk és sikerült teljesen megismernünk a másikat.:)
Reggel arra keltem, hogy valaki megpöcköli az orromat.
- Mmhh… - morogtam.
- Kelj fel Csipkerózsika! - hallottam meg Dougie hangját.
- Kelek… - ültem fel csukott szemmel.
- Nyisd ki a szemed! - éreztem, ahogy előttem besüpped az ágy. Leült velem szembe.
- Nyitom… - nyitottam ki lassan, de hunyorognom kellett, mert a reggeli fény igencsak bántó volt a szememnek.
- Szia!- integetett és mosolygott Dougie.
- Hahi!
- Sam kérdezi, hogy mi a mai program?
- Passzolom… - ásítottam. - Nekem az első napirendi pont az, hogy megpróbálok innen kimászni! - dörzsöltem meg a szemeim.
- Segítek! - állt fel és megragadta a karjaimat. Felrántott, aminek az lett a következménye, hogy teljesen nekipréselődtem a mellkasának. - Menjünk ki! - fogta meg a kezem és kihúzott a szobámból.
A konyhából már nevetés és beszélgetés hallatszott:
- Dannyyy! Hagyd abba, mert sosem leszek kész! - röhögött Sammy.:)
- Igaz! A kaja fontosabb! - mondta Danny, mire Sam (szerintem) rácsapott a fejére valamivel, mert csak egy hatalmas "aúúú"-t hallottam.
- Jobb reggelt! - intettem.
- Szia Babaa! - ölelt át fél kézzel barátnőm.
- Mi jót főzöl és hány óra? És Danny, ne sajnáltasd magad!!! - röhögtem ki a feje búbját simogató énekest.
- De fááj! Az életemre tört!… Egy fakanállal!!! - nyavalygott.
- Adjak rá pusziiit?? - görbítettem le a szám szélét.
- Igeeen! - odasétáltam hozzá és nyomtam egy cuppanóst a fájó pontra. - Köszi, Mami! - vigyorgott olyan Dannysen.:D
- Nincs mit, kisfiam! :D
- Amúgy az idő, 11 óra 42 perc. A kaja meg pirított csirkemellkockák és rízs.
- Nyamm! - nyaltam meg alsó ajkam.
Sammy egy 10 perc múlva megkért minket, hogy terítsünk meg.
- Jó étvágyat! - emeltük meg az evőeszközöket.
Az ebéd baromi finom volt!! :) Bepakoltuk a mosogatógépet, majd támadt egy ötletem. Felhívtam anyumat.
- Szia kicsim! - hallottam meg csilingelő hangját a vonal túlsó végéről.
- Szia Anyuu! Figyelj!
- Igen?
- Hazaugorhatnánk Sammyvel, meg két haverunkkal??
- Persze! Mi úgyis apád húgáéknál vagyunk!
- Uuu! Köszii!
- Ennyi?
- Igen! Pusszi!
- Puszi, Drágám!
- Öltözzetek! Megyünk hozzánk, kutyázni!
- Van kutyád? - kérdezte Dougie.
- Ahamm! Egy Rottweiler. És nem, nem véreb! - tettem fel a mutatóujjam.
- A világ legcukibb kutyuja! - tette hozzá Sam.
- Cool! De előbb útba ejthetnénk a szállodát, mert át kéne öltöznünk… - mutatott magukra Dan.
- Ja! DE előbb mi is felöltözünk.
- Rendben! - bólintottak, de mi már el is indultunk a szobáinkba.
Negyed óra múlva ezekben léptünk a nappaliba:

- Ezzel izéltetek negyed órát?? - vonta fel a szemöldökét Danny és az órájára pillantott.
- Igen! De, ha nem tetszik akkor tökölhetek még negyed órát egy másik szettel! - mutatott a válla felett a szobája felé Sammy.
- NEM, NEM, NEM! - ugrott fel a kanapéról, tiltakozva a két fiú.
A parkolóban "leboxoltuk", hogy kinek a kocsijával megyünk. Természetesen én győztem.;)
Elvittük a srácokat a szállodájukba, ahonnan egy 15 perc múlva vissza is értek a kocsihoz.
Egy fél, háromnegyed óra alatt oda is értünk a házunkhoz.

- Szép! - bólintott Dougie, amikor kiszálltunk a kocsiból.
- Az, az!
Bent ordítottam egy "Jooosh! Itthon vagy???"-ot, majd mikor nem kaptam választ nyugtáztam magamban, hogy az öcsém sincs otthon.
- Gyertek körbevezetlek titeket! - intettem a fiúknak.
- Cipő? - kérdezte Danny arra utalva, hogy levegyék-e.
- Nyugodtan maradjon rajtatok! - vontam meg a vállam, mert mi is mindig cipőben mászkálunk a házban. - Szal! Ez itt az előszoba, mint látjátok! - fordultam körbe.

- Szép!
- Most menjünk fel, mert igazából ez a "mínusz egy"! - mutogattam idézőjeleket.
- Csalóka egy ház! - jegyezte meg Danny.
Felmentünk a lépcsőn.

- Itt ha egyenesen mennénk, akkor még följebb jutnánk a házban, ha balra, akkor megtalálnánk a hálókat, de mi most jobbra fogunk menni a nappaliba és a konyhába! - mondtam és leugrottam a "párkányról". 1; azért párkány, mert mindig itt játszottunk szuperhősöset.:) 2; nem mentem volna el a lépcsőig még véletlenül se. ááá…xd
- Mi is itt pattogjunk le? - vonta fel a szemöldökét Dougie.
- Ott a lépcső! - mutatott az értelmetlen faldarab mögé Sam. Tényleg semmi értelme sincs!!
- Akkor inkább ott megyünk! - indultak meg a fiúk. Sammy meg követte az én példámat és egy "supermaaan" felkiáltással leugrott.
- Íme ez a konyha és a nappali! A két helységet csak ez a pici szintkülönbség különíti el! - álltam fel fél lábbal a nappali padlójára.



- És itt mi van? - bökött a nappalihoz közelebb lévő ajtóra Dougie.
- Ilyen mozi szerű valami. - nyitotta ki az ajtót barátnőm.

- Milyen romantikus… - "ábrándozott" a fiú.
- És itt? - ütögette meg a konyhából nyíló ajtót Danny.
- A kert!
- Te sem szereted? - nézett rám.
- Inkább mondjuk úgy, hogy örülök, hogy most nincs rajtad… - nevettem fel.
- Oké… - vágott "morcos" fejet.
- Naaaa! - húztam magamhoz és szorosan megöleltem. Lassan ugyan de visszaölelt. Hirtelen visszarántott fekvő helyzetbe. - Áá! - sikkantottam.
- Ne sikítozz, te! - tette ujját a számra.
- Oké! - suttogtam, mire felkuncogott.
Ezek után még hajnalig beszélgettünk és sikerült teljesen megismernünk a másikat.:)
Reggel arra keltem, hogy valaki megpöcköli az orromat.
- Mmhh… - morogtam.
- Kelj fel Csipkerózsika! - hallottam meg Dougie hangját.
- Kelek… - ültem fel csukott szemmel.
- Nyisd ki a szemed! - éreztem, ahogy előttem besüpped az ágy. Leült velem szembe.
- Nyitom… - nyitottam ki lassan, de hunyorognom kellett, mert a reggeli fény igencsak bántó volt a szememnek.
- Szia!- integetett és mosolygott Dougie.
- Hahi!
- Sam kérdezi, hogy mi a mai program?
- Passzolom… - ásítottam. - Nekem az első napirendi pont az, hogy megpróbálok innen kimászni! - dörzsöltem meg a szemeim.
- Segítek! - állt fel és megragadta a karjaimat. Felrántott, aminek az lett a következménye, hogy teljesen nekipréselődtem a mellkasának. - Menjünk ki! - fogta meg a kezem és kihúzott a szobámból.
A konyhából már nevetés és beszélgetés hallatszott:
- Dannyyy! Hagyd abba, mert sosem leszek kész! - röhögött Sammy.:)
- Igaz! A kaja fontosabb! - mondta Danny, mire Sam (szerintem) rácsapott a fejére valamivel, mert csak egy hatalmas "aúúú"-t hallottam.
- Jobb reggelt! - intettem.
- Szia Babaa! - ölelt át fél kézzel barátnőm.
- Mi jót főzöl és hány óra? És Danny, ne sajnáltasd magad!!! - röhögtem ki a feje búbját simogató énekest.
- De fááj! Az életemre tört!… Egy fakanállal!!! - nyavalygott.
- Adjak rá pusziiit?? - görbítettem le a szám szélét.
- Igeeen! - odasétáltam hozzá és nyomtam egy cuppanóst a fájó pontra. - Köszi, Mami! - vigyorgott olyan Dannysen.:D
- Nincs mit, kisfiam! :D
- Amúgy az idő, 11 óra 42 perc. A kaja meg pirított csirkemellkockák és rízs.
- Nyamm! - nyaltam meg alsó ajkam.
Sammy egy 10 perc múlva megkért minket, hogy terítsünk meg.
- Jó étvágyat! - emeltük meg az evőeszközöket.
Az ebéd baromi finom volt!! :) Bepakoltuk a mosogatógépet, majd támadt egy ötletem. Felhívtam anyumat.
- Szia kicsim! - hallottam meg csilingelő hangját a vonal túlsó végéről.
- Szia Anyuu! Figyelj!
- Igen?
- Hazaugorhatnánk Sammyvel, meg két haverunkkal??
- Persze! Mi úgyis apád húgáéknál vagyunk!
- Uuu! Köszii!
- Ennyi?
- Igen! Pusszi!
- Puszi, Drágám!
- Öltözzetek! Megyünk hozzánk, kutyázni!
- Van kutyád? - kérdezte Dougie.
- Ahamm! Egy Rottweiler. És nem, nem véreb! - tettem fel a mutatóujjam.
- A világ legcukibb kutyuja! - tette hozzá Sam.
- Cool! De előbb útba ejthetnénk a szállodát, mert át kéne öltöznünk… - mutatott magukra Dan.
- Ja! DE előbb mi is felöltözünk.
- Rendben! - bólintottak, de mi már el is indultunk a szobáinkba.
Negyed óra múlva ezekben léptünk a nappaliba:

- Ezzel izéltetek negyed órát?? - vonta fel a szemöldökét Danny és az órájára pillantott.
- Igen! De, ha nem tetszik akkor tökölhetek még negyed órát egy másik szettel! - mutatott a válla felett a szobája felé Sammy.
- NEM, NEM, NEM! - ugrott fel a kanapéról, tiltakozva a két fiú.
A parkolóban "leboxoltuk", hogy kinek a kocsijával megyünk. Természetesen én győztem.;)
Elvittük a srácokat a szállodájukba, ahonnan egy 15 perc múlva vissza is értek a kocsihoz.
Egy fél, háromnegyed óra alatt oda is értünk a házunkhoz.

- Szép! - bólintott Dougie, amikor kiszálltunk a kocsiból.
- Az, az!
- Gyertek körbevezetlek titeket! - intettem a fiúknak.
- Cipő? - kérdezte Danny arra utalva, hogy levegyék-e.
- Nyugodtan maradjon rajtatok! - vontam meg a vállam, mert mi is mindig cipőben mászkálunk a házban. - Szal! Ez itt az előszoba, mint látjátok! - fordultam körbe.

- Szép!
- Most menjünk fel, mert igazából ez a "mínusz egy"! - mutogattam idézőjeleket.
- Csalóka egy ház! - jegyezte meg Danny.
Felmentünk a lépcsőn.

- Itt ha egyenesen mennénk, akkor még följebb jutnánk a házban, ha balra, akkor megtalálnánk a hálókat, de mi most jobbra fogunk menni a nappaliba és a konyhába! - mondtam és leugrottam a "párkányról". 1; azért párkány, mert mindig itt játszottunk szuperhősöset.:) 2; nem mentem volna el a lépcsőig még véletlenül se. ááá…xd
- Mi is itt pattogjunk le? - vonta fel a szemöldökét Dougie.
- Ott a lépcső! - mutatott az értelmetlen faldarab mögé Sam. Tényleg semmi értelme sincs!!
- Akkor inkább ott megyünk! - indultak meg a fiúk. Sammy meg követte az én példámat és egy "supermaaan" felkiáltással leugrott.
- Íme ez a konyha és a nappali! A két helységet csak ez a pici szintkülönbség különíti el! - álltam fel fél lábbal a nappali padlójára.



- És itt mi van? - bökött a nappalihoz közelebb lévő ajtóra Dougie.
- Ilyen mozi szerű valami. - nyitotta ki az ajtót barátnőm.

- Milyen romantikus… - "ábrándozott" a fiú.
- És itt? - ütögette meg a konyhából nyíló ajtót Danny.
- A kert!

(ha a lépcsőn felmész, akkor egy nagyobb füves részen találod magad)

(kutyát elhallucinálni onnan;))
- És, ha tovább megyünk a lépcsőn?
- Akkor egy szobában lyukadunk ki!

- Nagyon jó! Cool ház! - mosolygott. Ééés, ekkor Lala (kutyum) eszeveszett ugatásba kezdett.
- Édeseeem! - rontottam ki az ajtón, mire Lala rám vetette magát.

- Danny! Segítesz?? Sosem bír leszállni rólam…
- Persze! - ugrott oda nevetve. Lekapta rólam a kutyámat, aki rögtön őt kezdte el nyalogatni. - Most rólam nem bír leszállni! - röhögött.
- Lakina (lákiná)! - parancsoltam az egyéves kedvencemre, mire leszállt az énekesről és jólnevelten leült a popójára. - Jó kislány! - simiztem meg a fejét.
- Lakina? - nézett rám furcsán Danny.
- Ja! Egyszer valahol hallottam és nagyon megtetszett… De csak akkor hívom így, ha "haragszom" rá. Egyébként csak Lala.
- Rendben.
- Lalaa! - futott ki Sam. Lal azonnal odaugrott és üdvözölte barátnőmet.
- Cuki kutya! - mosolygott Dougie.
- A legcukibb!
Lala, amint észrevette Dougiet, odalépkedett mellé. Nem nyalogatta meg semmi, csak dörgölőzött a lábához.
- Te vagy a kedvence! - suttogtam neki.
- Igen? - csodálkozott.
- Jaja! Csak azt nem támadja le, aki nagyon nagyon szimpi neki! Akit meg letámad, az csak nagyon szimpi neki! - okosította Sam.
- De jó nekem! De most mit is csináljak vele?
- Simogasd meg! - vontam vállat.
Dougie meg is tette, amit mondtam. Lala, köbö a második simi után, hanyatt vágta magát.:)
- Menjünk be valami piáért! - mondta Sam egy 10 perc múlva.
A konyhában töltöttünk mindenkinek kólát és raktunk bele egy-egy citromkarikát és pár jégkockát. Kifele menet eldöntöttük, hogy kerítünk magunknak fürdőruhát és kifekszünk napozni.
A szobámban találtunk is két fürdőrucit, amiket fel is vettünk.
- Jujj, de csinik! - kacsintott Dougie, és eldobta a labdát Lalának.
- Tényleg nem rossz! - mosolygott, a lábát a medencében áztató, Danny.
- Köszii! - nevettünk.
Danny elfoglalta a medence melletti kövezett részt, így mi a fával borított területre feküdtünk ki. (természetesen törölközőkre.)
Úgy 10 perce napozhattunk, amikor csobbanást hallottam és egy kis vizet is érzékeltem magamon. Kinyitottam a szemem és mivel a hátamon feküdtem, a kezemet napaellenzőnek használva, odafordítottam a fejemet.
- Nem jöttök be? - vigyorgott Dougie, aki alsóban lubickolt a medencében.
- Miért is ne? - állt fel Sammy és ugrott egy bombát. Nekem sem kellett kétszer mondani ugrottam egy fejest.:)
Amikor már Danny és Lala (imád úszni:)) is csatlakozott, kitört a háború. Én ültem Dougie, Sam pedig Danny nyakában. Vizicsata!:D
- Akkor…is…le…löklek! - tagoltam és próbáltam Barátnőmet a vízbe taszítani.
- Nem…mert…én…foglak…téged! - erősködött. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beleböktem az oldalába, amitől összegörnyedt. Kapva az alkalmon lelöktem Danny válláról.
- EZAZZZ! - örvendezett Dougie alattam. Egy hátra bukfenc szerű valamivel lemásztam róla és egy pacsi után megöleltem. Most már ő is egyből visszaölelt, nem úgy, mint este.
Lala egy idő után kimászott, de mi még maradtunk.
Éppen egy "ki tud tovább a víz alatt maradni?!"-hoz számoltam be a fiúknak, amikor meghallottam öcsém hangját.
- Hola!!! - jött ki vigyorogva. Egy kicsit feltoltam magam a medence szélén és adtam neki 3 puszit.Bemutattuk a fiúknak őt is és a barátnőjét is. Ellie a világ legaranyosabb 16 évese és jobbat nem is kívánhatnék az öcsém mellé.
- Ellie baba! Van rajtad fürdőruha? - kérdeztem tesóm barátnőjét.
- Aham! Alap! - válaszolt és már le is dobta a pólóját és a gatyáját. Beugrott a vízbe. - Hali! Ellie Brice. - Integetett jókedvűen a fiúknak.
- Lala! Szállj le rólam! - röhögött a medence szélén (fürdőgatyában) öcsém. - Lakina! - mondta még mindig nevetve, mire Lala lepattant róla. Ő is beugrott és odaúszott hozzám. Hátulról átölelte a vállam.
- Mit csinálsz, Dilis? - kérdeztem hátrapillantva rá.
- Kapaszkodok, hogy ne süllyedjek el! - vigyorgott angyalian.
- Neked nem leér a lábad? - fulladozott El. Bár részben azért is, mert Sammyvel harcolt, de mind1.:)
- Háát… Jól van! Leszállok rólad! - engedett el.
- Köszi! Megyek játszok egy kicsit Lakinával! - úsztam a medence széléhez. Kimásztam és megtörölköztem.
- Amúgy! Tomékat nem hívtátok? - kérdeztem, miközben felmentem a füves részre.
- Még aludtak! Gondolom, sokat beszéltek a csajokkal! - mondta Dougie. - De, ha gondolod hívd fel őket! Ott a telefonom a gatyám zsebében!
- Okké! Lala! - guggoltam le kutyum elé. - Idehoznád azt a fekete nadrágot a medence mellől? - kérdeztem tőle és az említett ruhadarabra mutattam. Ugatott egyet és már száguldott is. - Nyugi nem tépi szét! - nyugtattam a basszerost, mert eléggé féltő szemmel nézte a nadrágját.
Amikor Lala visszaért elvettem tőle a nadrágot és megsimogattam. Kivettem a zsebből a telefont és a képernyőt feloldva kikerestem a névjegyzékből Tom számát és hívtam.
- Cső Dougie! - vette fel.
- Zora vagyok! - nevettem.
- Sziaaa! Mizu?
- Sömmi! Nincs kedvetek medence partizni?
- De, van! Mondd a címet! - gyorsan lediktáltam neki.
- Ha jönnek, akkor hozzák a gitárokat!! - kiabálta Dougie.
- Hozzátok a gitárokat! - közvetítettem, mire Tom nevetve mondott egy "oké! Szia"-t és letettük.
- Nya! Ez is megvolt! - vittem vissza a gatyát oda, ahonnan Lala elhozta. Megint visszacaplattam a fűre, ám most jött utánam valaki. - Dobsz neki? - nyújtottam a labdát.
- Aha! - vette el. Eldobta a labdát és levágta magát a földre. Én is melléültem és a vállára hajtottam a fejem.
- Mint egy rossz, nyálas romantikus filmben egy még rosszabb és még nyálasabb jelenet! Bahh! - kommentálta az eseményeket röhögve, a tesóm nyakában ülő Ellie.
- Csitu van Picilány! - fordult felé Dougie, mire mindenki felnevetett. Amúgy El nem gondolja az ilyeneket komolyan csak gyagyás.:D - Köszi Lala! - szedte ki a kutya szájából a labdát és megint csak elhajította.
- Mi az? - kérdeztem, amikor észrevettem, hogy néz.
- Semmi! Csak nézek ki a fejemből… - rántott vállat, ami nekem kicsit rossz volt, tekintve, hogy az említett testrészén pihentettem a kobakom.
- Egyenesen bele az enyémbe! - kacagtam.
- Neeem! Csak úgy tűnik! - suttogta a végét és belebökött az oldalamba, mire visítva, összegörnyedve a fűre "estem".
- Megtaláltad a gyenge pontját? - hallottam Sammy kérdését.
- Asszem! - nevetett Dougie és elkezdte azt, amitől féltem. Eszeveszetten csikizni kezdte az oldalamat. Az egyetlen helyet, ahol csikis vagyok.
Konkrétan 10 percig öltük egymást. Vagyis ebből 9 és félig ő ölt engem, de az nem lényeges.;)
- Jó napot! - lépett a kertbe a maradék két Mcfly-os.
- Szi-szi-sziasztok! - röhögtem még mindig, mert Dougie épp felettem terpeszkedett és csikizett. - Douglas Lee Poynter! Szájjá' le rólam! - törölgettem a könnyeim.
- Nem kérdezem, hogy mit csináltok! - nevetett Harry mellettünk állva. - Vá, kutya! - kerekedtek el a szemei, mert Lala felé futott. Futott?! Úgy száguldott, mint egy F1-es versenyautó. Meg is lett az eredmény, mert Harry a füvön végezte rajta a Rottweilerrel.:)
- Lakina! - néztem fenyegetően a fekete kisördögre, aki leszállt a dobosról.
- Jó neve van! - simogatta meg Tom.
- Ugye?! De hívjátok csak Lalának!
- Rendben!
A fiúkkal visszamentünk a vízbe és olyan este 7ig ki sem jöttünk onnan.
A kert füves részének végében volt egy tűzrakóhely, ott csináltunk "tábortüzet". A lányokkal hoztunk ki pillecukrot és hozzá ilyen pálca szerű izéket, amiket direkt az ilyen alkalmakra vettek anyuék.
Mikor visszamentünk a fiúk már javában hangolták a gitárokat, plusz Harry ütögette azt az, általam mindig doboznak nézett, "minidobot". Tudjátok, amire így rá kell ülni… Belőlem is árad az értelem azzé'!xd
- Broccoli? - kérdezte Tom.
- Broccoli! - bólintott a másik 3 fiú.
Letelepedtünk a pokrócokra. El tesóm mellé, és Dougie és Harry közé, Sam pedig Danny és Tom közé. Így ültük körbe a tüzet és hallgattuk, ahogy a fiúk játszanak.
- Tessék énekelni! - bátorított minket Harry.
- Hátok! - vontunk vállat.
- I should have known much better… - kezdte Sam.
- But it's so hard I can't forget her… - folytatta El.
- She keeps playing me around… - énekeltem én is.
Öcsém inkább nem vállalta a hangját.
- Wohooo! - tapsoltunk a szám végén.
Megsütöttük a pillecukrokat és elkezdtük enni. Mi megmondtuk a fiúknak, hogy óvatosan, de mind az 5 ész nélkül bekapta és ordított.
- Mi szóltunk! - tette fel a kezeit Ellie.
- Fhorró! - legyezgette a száját Dougie és felém fordult.
- Fúúúúj! Gusztustalan vagy! - tettem a kezeim a szemem elé.
- Köhi! - bólintott és amikor megfelelő hőmérsékletű lett az édesség, akkor lenyelte.
- Ezt figyeljétek, mit tudok! - kapta fel a gitárját Danny. - If you see Kate Tell her that I'm looking for her Cause she's so fine That girls been on my mind, ooh If you see Kate Tell her that I'm looking for her Cause she's so fine And she's been on my mind, ooh… - énekelte és néha-néha felpillantott Samre, aki természetesen fülig pirult.
9 körül úgy döntöttünk, hogy haza megyünk, mert mindenkinek (kivéve az angolkákat:)) suli van holnap. A fiúk már a bérelt kocsival mentek, amivel Harry és Tom jöttek (idő közben persze anyuék is hazakeveredtek.:)). A kapuban búcsúzkodtunk. Dougie-val hosszasan megöleltük egymást, majd feltett egy kérdést:
- Mikor végzel holnap?
- Ööö… - néztem felfelé. - Hétfő lesz, ami azt jeleni, hogy 8-11-ig vagyok, szal 11kor!
- Egy ebéd? - kérdezte egy kicsit talán félve.
- Oké! - bólintottam mosolyogva.
Beültünk a kocsimba és hazáig meg sem álltunk. Otthon Sammynek és nekem is már csak annyi erőnk volt, hogy megfürödjünk, majd hullaként estünk be az ágyba……
Csajok egyetemi "beosztása":
Zora: Sammy:
Hétfő: 8-11 óra 11-15 óra
Kedd: 9-12 óra 13-17 óra
Szerda: 11-15 óra 8-12.30 óra
Csütörtök: 8-12.30 óra 8-11 óra
Péntek: 13-17 óra 9-12 óra

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése