Sammy
Az ébresztőm 10kor csörgött. Gyorsan lenyomtam és átvánszorogtam a lakás másik felébe, a fürdőbe.
Gyorsan rendbe szedtem magam és visszasétáltam a konyhába.
Előkészítettem a Spagettihez valókat (tegnap megbeszéltük a fiúkkal, hogy azt főzünk), majd felvettem a kötényem.
Már a tészta is javában főtt, amikor rájöttem, hogy barátnőm sehol sincs. Kicsit lejjebb vettem a sütőlap melegítési fokozatát (máshogy nem nagyon tudom megfogalmazni…xd) és elsétáltam Zora szobájához.
Lassan kinyitottam az ajtaját. Az ágyon feküdt, a takarója félig a földön és a keze és a feje is lelógott a bútordarabról.
- DOUGIE-ÉK mindjárt itt vannak! - hangsúlyoztam a fiú nevét.
- Fent fagyok! - pattant fel azonnal.
- Akkor spuri a fürdőbe! Megvárom! - dőltem az ajtófélfának.
- Megyek! - ment el mellettem a hajába túrva, ami eddig az arcába lógott.
Én is követtem csak én a konyhába mentem.
Háromnegyed 12 körül megcsörrent a kaputelefon.
- Kinyitod? - kérdezte Zora, nyakig szószosan. Na, jóó csak csuklóig.:)
- Persze! - indultam az ajtóhoz. - Igen? - szóltam bele a kaputelóba.
- Jó napot kívánok! Itt laknak a csini pincérnőink? - kérdezte (asszem) Danny, és éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- Ideiglenes pincérnők! - helyesbítettem. - És igen, itt!
- És be is engednek? - kérdezte megint csak Danny.
- Hááát…ezt még át kell gondolnunk! Zora beengedjük őket?? - néztem barátnőmre, aki csak röhögött egyet. - Hát még szép! Gyertek és a legtetejéig meg se álljatok!
- TETŐTÉR?? - kérdezték egyszerre.
- Jajam! L.A. egyik legjobb lakása! Na, de gyertek már! - nyomtam meg a kapunyitó gombot.
Kinyitottam a bejárati ajtónkat. Kb. 2 perc múlva hallottam ahogy csilingel a lift. Mivel a lakásunk pont szembe van vele így láttam a fiúkat kiszállni.
- Halihó! - intettem mosolyogva.
- Sziaaa! - mosolyogtak vissza.
- Gyertek be! - tártam szélesebbre (az amúgy is baromi nagy) ajtót, amikor odaértek hozzám.
- Wow! Belépsz a lakásba és szembetalálod magad Los Angeles-szel! - csodálkozott Tom.
- Mondtam, hogy ez az egyik legjobb lakás itt! - röhögtem és mindegyikőjüket köszöntöttem egy 3 puszi+ölelés kombinációval.
- Szasztok! - lépdelt oda hozzánk Zora is. - Én ölelést nem adok, mert tiszta szósz vagyok!
- Engem nem zavar! - vonta meg a vállát Dougie és megölelte barátnőmet.
- Itt valami lesz! - súgtam oda a mellettem álló Dannynek.
- Az biztos! - mosolygott rám. ~Wááá, imádom! Jó, elég a fangirling-ből Samantha!~ Szidtam magam.
- Amúgy kész az ebéd! - ment vissza a konyhába Zo. Természetesen az után, hogy mindenkinek köszönt.:)
- Megterítek! - tettem fel a kezem, mint az iskolában szokás.
- Mi miben segítsünk? - kérdezte Harry.
- Üljetek le a pici feneketekre és várjátok a kaját! - "utasítottam" őket.
- Igen anya! - vágta magát haptákba Danny én meg mosolyogva megráztam a fejem.
- Ez isteni volt csajok! - dőlt hátra a széken Dougie evés után. Tomnak csörögni kezdett a telefonja.
- Bocs, ezt fel kell vennem! - állt fel és az ablakhoz sétált. - Szia Giovanna! - köszönt nejének a telefonban.
- Tényleg! A lányok nem jönnek? - nézett Harryre barátnőm. Azt tudjuk, hogy Danny és Doug nemrég (vagyis minimum fél éve…) szakítottak a csajaikkal, de Harry és Tom még mindig foglaltak, így "hiányoljuk" a barátnőt/feleséget.
- De!De, csak jövő hét csütörtökön… - gondolkodott - igen, csütörtökön! Majd bemutatunk titeket nekik! Tuti jóban lesztek! - vigyorgott.
- Reméljük! mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat.
Bepakoltuk a mosogatógépet és miután elindítottuk felajánlottuk a srácoknak, hogy körbevetetjük őket.
Az egész "utat" végigcsodálkozták. Zora szobájában Dougie egy "én most belefogok feküdni az ágyadba" kijelentést követően ténylegesen belevetette magát barátnőm ágyába.
- Szájjá' ki az ágyamból hülye gyerek! - állt meg közvetlenül az ágy mellett Zo.
- Inkább te feküdj ide! - rántotta maga mellé a derekánál fogva Dougie.
- ÁÁÁ! - sikított. - Idióta! - ment át a sikítozás röhögésbe.
- Az vagyook! - vigyorgott Dougie és közben bebandzsított.
- Most már tényleg semmi kétségem efelől! - röhögött még jobban Zora és a végén már a basszeros (mert ugye Dougie a basszusgitáros…szerk.) mellkasát ütögette.
- Szerintem hagyjuk őket magukra! - toltam ki a fiúkat.
- Öhm… - fordult felém Tom.
- Igen?
- Nem lenne baj, ha én most elmennék?
- Dehogy! De nincs semmi gond ugye?
- Neeem! Nincs! - nyugtatott meg. - Csak Giovannával megbeszéltem, hogy Skype-olunk és…
- Nem kell magyarázkodni! Inkább futás! Ne várasd!
- Köszi! - ölelt meg. - Csá srácok!
- Várj én is megyek! - kiáltotta Harry. - Ha nem baj! - állt meg előttem.
- Ha csak nem te is a barátnőd miatt mész, akkor, De! Örihari!
- Izzy (barátnője) miatt megyek! - mosolygott.
- Akkor fuss te is! Nyomás! - kacagtam.
A két fiú elment így kettesben maradtam Dannyvel… vagyis Zora szobájában ott volt még a két idióta, de szerintem ők nem jönnek ki onnan egyhamar!;)
- Nincs kedved filmezni? - fordultam Danny felé.
- De! Mit nézünk?
- Nemtom! Gyere! invitáltam a szobámba.
Kiválasztottuk a Kört. Az összes részét az ágyam mellé raktam és besötétítettem a szobát. Nem valami mágikus erőre kell gondolni, csak lehúztam a redőnyt.:D Csináltuk egy kábé 10 embernek elegendő adag popcornt és bevonultunk a szobámba. Azaz előtte átmentem Zorához.
- Kopp kopp!
- Gyere! - hallottam Zo hangját.
- Fúúúj! Mint a dédöreganyám! - mutogatott a TV felé Dougie. Tudtam, hogy megnézeti vele!! Igen, 'Az ördög Pradát visel'-t néztek… Zora minden pasival, aki csak idejön megnézeti.:DD
- Nem zavarok sokáig, csak jöttem szólni, hogy 1; Tom és Harry elmentek 2; Kört nézünk, szal, ha sikongatást hallotok ne ijedjetek meg!
- Rendben! - nevetett barátném. - Viszooont! Jó, hogy jössz! Mit nézessek meg vele ez után? Huszonhét idegen igen vaaaagy Fogadom?
- Előbbi! Abba talán nem hal bele!
- Köszi! - mosolygott rám az ágyon elterülő fiú. - Most nézd már meg milyen ronda az a szoknya!! - folytatta Anne Hathaway kinézetének kritizálását. Csak ránéztem Zorára, aki épp a szemeit forgatva dőlt vissza az ágyra és kimentem.
Rossz ötlet volt ez a Kör nézés, de annál is rosszabb az utána következő Rettegés Háza lejátszóba helyezése.
Az összes film alatt Dannyt szorongattam és, amikor valami ijesztő jött, mellkasába fúrtam a fejem.
- Hova mész???!! - ugrottam fel, amikor a Rettegés háza közben Danny felállt.
- Inni valamit!
- Itt ne merj hagyni! - álltam fel és elindultam vele a konyha felé. Végig olyan közel voltam hozzá amenyire csak tudtam. Tudom, tudom. Csak film. De akkor is ijesztő!!!
- Csak nem félsz? - fordult hátra egy félmosollyal.
- Pff. Dehogy! Csak viccből ijedek meg minden apró nesztől… - legyintettem. Danny elkezdett nagyon csúnyán nézni. - Mia… - kezdtem volna. - ÁÁÁÁÁÁ! - sikítottam, mert valami vagyis inkább valaki megfogta a bokám. Dannyhez ugrottam és, ugyanúgy, mint az elmúlt kb 6 és fél órában, hozzábújtam. Dougie és Zora a földön fekve röhögtek.
- Ez nem volt szép! - mondta Dan komolyan és szorosabban fonta körém a karjait, mert (gondolom) érezte ahogy reszketek.
- Bocsi, de nem hagyhattuk ki!
- Gyere! - nyomott egy puszit a hajamra védelmezőm és a konyhába kísért. Ott magának töltött egy pohár kólát, nekem pedig egy pohár vizet. - Tessék! Ezt idd meg! - adta a kezembe. Lassan megittam majd barátnőmre lettem figyelmes.
- Bocsiiii! - ölelt meg.
- Semmi! De ilyet többet ne!
- Érte! - mondta Dougie és ő is megölelt. Miután ők visszamentek Zo szobájába, Danny engem is visszakísért az enyémbe.
- Szerintem most már aludj! - húzta fel a redőnyöket.
- Itt maradsz, amíg elalszom? - kérdeztem tőle kicsit félénken.
- Persze! - küldött felém biztató mosolyt. - De lehet, hogy utána is itt maradok, mert ahogy Dougiet elnéztem, mi ma már nem megyünk vissza a szállodába!
- Akkor aludhatsz itt is vagy, akár átmehetsz a vendégszobába is, ha az jobban tetszik… - mondta és összeszedtem a pizsim, ami egy pamut shortot és egy 'SWAG' feliratú pólót takar.
- Itt maradok! Ilyen állapotban inkább nem hagynálak magadra! - mondta olyan kedvesen, hogy majdnem elpirultam, de annyira le voltam fagyva, hogy az arcom színe nem volt képes átváltani a falfehérből bármilyen másik színbe.
- Köszi! Elmegyek átöltözni! - nyitottam ki az ajtóm, de vissza is fordultam. Megragadtam Dan csuklóját és a fürdőig húztam magammal, mivel a lakásban már nem égett a villany és a kapcsoló a bejárati ajtó mellett volt. Igen, volt valamicske holdfény, de az is inkább ijesztő volt.
A fürdő előtt megállítottam "testőrömet".
- Megvárlak itt! - mondta ki a mondatot helyettem.
Gyorsan átöltöztem és kimentem a fürdőből.
A szobámban befeküdtem az ágyba.
- Ugye nem zavar, ha csak alsóban alszom?
- Öhmm… nem. Ha neked úgy kényelmes, akkor nyugodtan. - Anyaúristen!! Danny, ahogy mondta, boxerre vetkőzött majd bebújt mellém az ágyba. Én hozzábújtam és miközben ő a hátamat simogatta nyugtatás képpen, szépen lassan álomba szenderültem.
Gyorsan rendbe szedtem magam és visszasétáltam a konyhába.
Előkészítettem a Spagettihez valókat (tegnap megbeszéltük a fiúkkal, hogy azt főzünk), majd felvettem a kötényem.
Már a tészta is javában főtt, amikor rájöttem, hogy barátnőm sehol sincs. Kicsit lejjebb vettem a sütőlap melegítési fokozatát (máshogy nem nagyon tudom megfogalmazni…xd) és elsétáltam Zora szobájához.
Lassan kinyitottam az ajtaját. Az ágyon feküdt, a takarója félig a földön és a keze és a feje is lelógott a bútordarabról.
- DOUGIE-ÉK mindjárt itt vannak! - hangsúlyoztam a fiú nevét.
- Fent fagyok! - pattant fel azonnal.
- Akkor spuri a fürdőbe! Megvárom! - dőltem az ajtófélfának.
- Megyek! - ment el mellettem a hajába túrva, ami eddig az arcába lógott.
Én is követtem csak én a konyhába mentem.
Háromnegyed 12 körül megcsörrent a kaputelefon.
- Kinyitod? - kérdezte Zora, nyakig szószosan. Na, jóó csak csuklóig.:)
- Persze! - indultam az ajtóhoz. - Igen? - szóltam bele a kaputelóba.
- Jó napot kívánok! Itt laknak a csini pincérnőink? - kérdezte (asszem) Danny, és éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- Ideiglenes pincérnők! - helyesbítettem. - És igen, itt!
- És be is engednek? - kérdezte megint csak Danny.
- Hááát…ezt még át kell gondolnunk! Zora beengedjük őket?? - néztem barátnőmre, aki csak röhögött egyet. - Hát még szép! Gyertek és a legtetejéig meg se álljatok!
- TETŐTÉR?? - kérdezték egyszerre.
- Jajam! L.A. egyik legjobb lakása! Na, de gyertek már! - nyomtam meg a kapunyitó gombot.
Kinyitottam a bejárati ajtónkat. Kb. 2 perc múlva hallottam ahogy csilingel a lift. Mivel a lakásunk pont szembe van vele így láttam a fiúkat kiszállni.
- Halihó! - intettem mosolyogva.
- Sziaaa! - mosolyogtak vissza.
- Gyertek be! - tártam szélesebbre (az amúgy is baromi nagy) ajtót, amikor odaértek hozzám.
- Wow! Belépsz a lakásba és szembetalálod magad Los Angeles-szel! - csodálkozott Tom.
- Mondtam, hogy ez az egyik legjobb lakás itt! - röhögtem és mindegyikőjüket köszöntöttem egy 3 puszi+ölelés kombinációval.
- Szasztok! - lépdelt oda hozzánk Zora is. - Én ölelést nem adok, mert tiszta szósz vagyok!
- Engem nem zavar! - vonta meg a vállát Dougie és megölelte barátnőmet.
- Itt valami lesz! - súgtam oda a mellettem álló Dannynek.
- Az biztos! - mosolygott rám. ~Wááá, imádom! Jó, elég a fangirling-ből Samantha!~ Szidtam magam.
- Amúgy kész az ebéd! - ment vissza a konyhába Zo. Természetesen az után, hogy mindenkinek köszönt.:)
- Megterítek! - tettem fel a kezem, mint az iskolában szokás.
- Mi miben segítsünk? - kérdezte Harry.
- Üljetek le a pici feneketekre és várjátok a kaját! - "utasítottam" őket.
- Igen anya! - vágta magát haptákba Danny én meg mosolyogva megráztam a fejem.
- Ez isteni volt csajok! - dőlt hátra a széken Dougie evés után. Tomnak csörögni kezdett a telefonja.
- Bocs, ezt fel kell vennem! - állt fel és az ablakhoz sétált. - Szia Giovanna! - köszönt nejének a telefonban.
- Tényleg! A lányok nem jönnek? - nézett Harryre barátnőm. Azt tudjuk, hogy Danny és Doug nemrég (vagyis minimum fél éve…) szakítottak a csajaikkal, de Harry és Tom még mindig foglaltak, így "hiányoljuk" a barátnőt/feleséget.
- De!De, csak jövő hét csütörtökön… - gondolkodott - igen, csütörtökön! Majd bemutatunk titeket nekik! Tuti jóban lesztek! - vigyorgott.
- Reméljük! mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat.
Bepakoltuk a mosogatógépet és miután elindítottuk felajánlottuk a srácoknak, hogy körbevetetjük őket.
Az egész "utat" végigcsodálkozták. Zora szobájában Dougie egy "én most belefogok feküdni az ágyadba" kijelentést követően ténylegesen belevetette magát barátnőm ágyába.
- Szájjá' ki az ágyamból hülye gyerek! - állt meg közvetlenül az ágy mellett Zo.
- Inkább te feküdj ide! - rántotta maga mellé a derekánál fogva Dougie.
- ÁÁÁ! - sikított. - Idióta! - ment át a sikítozás röhögésbe.
- Az vagyook! - vigyorgott Dougie és közben bebandzsított.
- Most már tényleg semmi kétségem efelől! - röhögött még jobban Zora és a végén már a basszeros (mert ugye Dougie a basszusgitáros…szerk.) mellkasát ütögette.
- Szerintem hagyjuk őket magukra! - toltam ki a fiúkat.
- Öhm… - fordult felém Tom.
- Igen?
- Nem lenne baj, ha én most elmennék?
- Dehogy! De nincs semmi gond ugye?
- Neeem! Nincs! - nyugtatott meg. - Csak Giovannával megbeszéltem, hogy Skype-olunk és…
- Nem kell magyarázkodni! Inkább futás! Ne várasd!
- Köszi! - ölelt meg. - Csá srácok!
- Várj én is megyek! - kiáltotta Harry. - Ha nem baj! - állt meg előttem.
- Ha csak nem te is a barátnőd miatt mész, akkor, De! Örihari!
- Izzy (barátnője) miatt megyek! - mosolygott.
- Akkor fuss te is! Nyomás! - kacagtam.
A két fiú elment így kettesben maradtam Dannyvel… vagyis Zora szobájában ott volt még a két idióta, de szerintem ők nem jönnek ki onnan egyhamar!;)
- Nincs kedved filmezni? - fordultam Danny felé.
- De! Mit nézünk?
- Nemtom! Gyere! invitáltam a szobámba.
Kiválasztottuk a Kört. Az összes részét az ágyam mellé raktam és besötétítettem a szobát. Nem valami mágikus erőre kell gondolni, csak lehúztam a redőnyt.:D Csináltuk egy kábé 10 embernek elegendő adag popcornt és bevonultunk a szobámba. Azaz előtte átmentem Zorához.
- Kopp kopp!
- Gyere! - hallottam Zo hangját.
- Fúúúj! Mint a dédöreganyám! - mutogatott a TV felé Dougie. Tudtam, hogy megnézeti vele!! Igen, 'Az ördög Pradát visel'-t néztek… Zora minden pasival, aki csak idejön megnézeti.:DD
- Nem zavarok sokáig, csak jöttem szólni, hogy 1; Tom és Harry elmentek 2; Kört nézünk, szal, ha sikongatást hallotok ne ijedjetek meg!
- Rendben! - nevetett barátném. - Viszooont! Jó, hogy jössz! Mit nézessek meg vele ez után? Huszonhét idegen igen vaaaagy Fogadom?
- Előbbi! Abba talán nem hal bele!
- Köszi! - mosolygott rám az ágyon elterülő fiú. - Most nézd már meg milyen ronda az a szoknya!! - folytatta Anne Hathaway kinézetének kritizálását. Csak ránéztem Zorára, aki épp a szemeit forgatva dőlt vissza az ágyra és kimentem.
Rossz ötlet volt ez a Kör nézés, de annál is rosszabb az utána következő Rettegés Háza lejátszóba helyezése.
Az összes film alatt Dannyt szorongattam és, amikor valami ijesztő jött, mellkasába fúrtam a fejem.
- Hova mész???!! - ugrottam fel, amikor a Rettegés háza közben Danny felállt.
- Inni valamit!
- Itt ne merj hagyni! - álltam fel és elindultam vele a konyha felé. Végig olyan közel voltam hozzá amenyire csak tudtam. Tudom, tudom. Csak film. De akkor is ijesztő!!!
- Csak nem félsz? - fordult hátra egy félmosollyal.
- Pff. Dehogy! Csak viccből ijedek meg minden apró nesztől… - legyintettem. Danny elkezdett nagyon csúnyán nézni. - Mia… - kezdtem volna. - ÁÁÁÁÁÁ! - sikítottam, mert valami vagyis inkább valaki megfogta a bokám. Dannyhez ugrottam és, ugyanúgy, mint az elmúlt kb 6 és fél órában, hozzábújtam. Dougie és Zora a földön fekve röhögtek.
- Ez nem volt szép! - mondta Dan komolyan és szorosabban fonta körém a karjait, mert (gondolom) érezte ahogy reszketek.
- Bocsi, de nem hagyhattuk ki!
- Gyere! - nyomott egy puszit a hajamra védelmezőm és a konyhába kísért. Ott magának töltött egy pohár kólát, nekem pedig egy pohár vizet. - Tessék! Ezt idd meg! - adta a kezembe. Lassan megittam majd barátnőmre lettem figyelmes.
- Bocsiiii! - ölelt meg.
- Semmi! De ilyet többet ne!
- Érte! - mondta Dougie és ő is megölelt. Miután ők visszamentek Zo szobájába, Danny engem is visszakísért az enyémbe.
- Szerintem most már aludj! - húzta fel a redőnyöket.
- Itt maradsz, amíg elalszom? - kérdeztem tőle kicsit félénken.
- Persze! - küldött felém biztató mosolyt. - De lehet, hogy utána is itt maradok, mert ahogy Dougiet elnéztem, mi ma már nem megyünk vissza a szállodába!
- Akkor aludhatsz itt is vagy, akár átmehetsz a vendégszobába is, ha az jobban tetszik… - mondta és összeszedtem a pizsim, ami egy pamut shortot és egy 'SWAG' feliratú pólót takar.
- Itt maradok! Ilyen állapotban inkább nem hagynálak magadra! - mondta olyan kedvesen, hogy majdnem elpirultam, de annyira le voltam fagyva, hogy az arcom színe nem volt képes átváltani a falfehérből bármilyen másik színbe.
- Köszi! Elmegyek átöltözni! - nyitottam ki az ajtóm, de vissza is fordultam. Megragadtam Dan csuklóját és a fürdőig húztam magammal, mivel a lakásban már nem égett a villany és a kapcsoló a bejárati ajtó mellett volt. Igen, volt valamicske holdfény, de az is inkább ijesztő volt.
A fürdő előtt megállítottam "testőrömet".
- Megvárlak itt! - mondta ki a mondatot helyettem.
Gyorsan átöltöztem és kimentem a fürdőből.
A szobámban befeküdtem az ágyba.
- Ugye nem zavar, ha csak alsóban alszom?
- Öhmm… nem. Ha neked úgy kényelmes, akkor nyugodtan. - Anyaúristen!! Danny, ahogy mondta, boxerre vetkőzött majd bebújt mellém az ágyba. Én hozzábújtam és miközben ő a hátamat simogatta nyugtatás képpen, szépen lassan álomba szenderültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése