2013. április 1., hétfő

1. Fejezet




Na hola! Itt érkezik az első fejezet! Remélem mindenkinek tetszeni fog!

Sammy

2013. Május 30., Csütörtök

Reggel (7kor!!!) kómásan keltem. Kómásan?! Inkább, zombiként! Kicsusszantam az ágyamból egyenesen a nyuszis papucsomba (igen, olyanom is van!:D) és a konyhába indultam. Ha már itt tartunk, agy kis "idegenvezetés" a lakásban!
Ha belépsz a mesés otthonunkba, akkor ezzel találod magad szembe:
A nappali + a konyha
(konyha kinézetét nem figyelembe venni!!+ a konyha felőli kanapé helyén plazma tv szerk.)
A nappaliból (mint az a képen is látszik) nyílik a konyha, és minden egyéb más is.
A konyha
Ha a konyhából elindulsz a falon lévő képek felé és szemben állsz a képekkel, akkor jobbra találhatók a hálószobák+1 vendégszoba. Az első ajtó az én szobámba nyílik:
Én szobám (nincs terasz, csak nagy ablakok és a növény+fotel helyén tv van szerk.)
Az e melletti a vendégszoba, amiben semmi érdekes nincs… De az enyémmel szembe, a másik "sarokszoba" (mert a lakás sarkán van) Zoráé:
Zora szobája
Ha a nappaliból nem a konyha felé indulunk, hanem a másik irányba, akkor megtaláljuk a fürdőt:
Fürdő
Minden van!:) Zuhany, kád és most figyu! Még csap is! :D
Most, hogy van fogalmatok a lakás kinézetéről, térjünk vissza hozzám!
A konyhába érve szembetaláltam magam Zorával.
- Hali! - intett és belekortyolt a kávéjába.
- Szia! Van még? - böktem az ital felé. Ő csak megdöntötte a fejét a kávéfőző irányába.
- Kösz! - töltöttem meg a bögrém. Leültem Zora mellé a pulthoz és inni kezdtem. - Mikor mész be?
- 8ra bent kéne lennem, szal felöltözök és megyek.
- Mondanám, hogy vigyél be, mert nekem is 8ra kell ma menni, de előbb végzek, mint te és lusta vagyok metrózni, úgyhogy nem mondom.
- Mikor végzel? - fordult felém.
- 11kor.
- Basszus és fél 1kor! - csapott a pultra.
- Höhö! - nevettem.
- Naon vicces! - grimaszolt. Megittuk az utolsó csepp kávénkat is és elindultunk átöltözni.
Egy fél óra múlva ezekben léptünk ki a szobánkból.
- Neked nagyon reggel lehet, ha teljesen bekötötted a bakancsod… - röhögött Zo.
- Jóvanna'! - hajoltam le és bokáig kifűztem. - Így jó?
- Tökéletes! - indult el a bejárati ajtó felé.
A garázsba érve adtunk egymásnak 3 puszit és beszálltunk, az egymás mellett álló, két (Zora) gyönyörűségbe (én).
- Délután találkozunk! - intettem és elhajtottam.

Az egyetemen szokásosan halálra untam magam. Amikor indultam összefutottam Zorával.
- Zora! - kiáltottam rá, mire odakapta a fejét és mosolyogva felém indult.
- Hümm?
- Elmegyek a Burger Kingbe. Kérsz valamit?
- Nem kérek, mert mire hazaérek már nem lesz finom. - húzta a száját. - inkább majd én is beugrom hazafelé.
- Oké! De én most megyek is! - öleltem meg és a kocsim felé indultam.
A Burger King nem volt messze a sulitól, így nagyon hamar odaértem.
- Szia! Mit adhatok? - kérdezte a pénztáros csaj, aki volt vagy 16 éves, de annyi smink volt rajta, hogy simán nézett ki 40nek. Pff. Szánalom.
- Egy csokis BKool-t és egy Long Chicken menüt, kólával, elvitelre
- Nagy kóla és krumpli mehet?
- Persze!
- Rendben! Máris adom. - tűnt el. Amíg ő a kajámmal szórakozott és nézelődtem az étteremben. Na, nem mintha nem láttam volna már elégszer, de valami sztár mindig van itt…:D
Most sztár ugyan nem volt, de egy Zora öcsi igen. Igen van tesója, bár mindig elfelejti megemlíteni.:)xd
- Itt a rendelésed! - nyújtotta át az életmentő csomagot a pénztárosom. Gyorsan kifizettem és megindultam Josh és a haverjai felé.
- Öcsike, nektek nem suliban kéne lenni? - álltam meg mögötte. A haverjai olyan szemekkel néztek rám, mint a Playboyban lévő lányokra szokás. De ez csak amiatt van, mert 16 évesek. És azok ilyenek. 
- Tanári értekezlet van! - mosolygott felém.
- És, ha anyudat felhívom ő is ezt fogja mondani? - húztam fel a fél szemöldököm.
- Igen! Hívd! - mondta magabiztosan és látszott rajta, hogy nem hazudik. A biztonság kedvéért dobtam egy SMSt az anyukájának, aki megnyugtatott, hogy most az egyszer nem hazudik.
- Amúgy szia Sammy! - állta fel, és megölelt. 
- Szia! - adtam neki 3 puszit.
- Srácok, ő Sammy, a nővérem legjobb barátnője. Sammy, a haverjaim… akiknek mindjárt elkezd csorogni a nyáluk… - vágott fura fejet.
- Igggen… Szóval én el is húzok, mielőtt beállna a kékhalál! Sziasztok! 
- Szia Sam! - intett Josh.

A fagyimat még a parkolóban ülve megettem, de a többit meghagytam otthonra. Otthon viszont fél perc alatt befaltam.;)

- Megjöttem!! - ordibált Zora.
- Te hülye, itt ülök a nappaliban! - röhögtem.
- Bocsi! Megszokás! - dobta le a táskáját. - Tudod mit csicseregtek a madarak? - vetődött mellém a kanapéra.
- Na mit?
- Azt, hogy a Mcfly a városban van!
- Nee!
- Dee! És most figyelj! Felhívtam aput, mert tudod ő mindent tud - hadonászott én meg felnevettem - és azt mondta, hogy tényleg itt vannak, méghozzá Lukas bácsi szállodájában. - Lukas bácsi. A dúsgazdag szállodaigazgató. Egyébként egy imádni való ember, akinek van egy velünk egyidős fia, de minket is a lányainak tekint. Apu, Zora apja és ő legjobb haverok kiskoruk óta.
- Wááá! - ugrottam fel, mert eljutott az agyamig barátnőm előző mondata.
- Ugye?! Nekem is ez volt a reakcióm!
- De várj! Nem úgy volt, hogy holnap megyünk besegíteni valami fogadásszerűségre?
- DEDE!
- Akkor, az nekik lesz rendezve?
- Nagyon úgy tűnik!!
- És, akkor találkozhatok Dannyvel… - álmodoztam.
- Ennyire ne szaladj előre! Még az is lehet, hogy valakinek az aranylakodalma lesz.
- A remény hal meg utoljára! - álltam fel és a konyhába mentem valami üdítőért.

A nap további részét, magunkhoz híven, lustizással töltöttük. Megnéztünk pár filmet, beszélgettünk, aztán olyan 10 körül elmentünk aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése