Na hola! Itt érkezik az első fejezet! Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Sammy
2013. Május 30., Csütörtök
Reggel (7kor!!!) kómásan keltem. Kómásan?! Inkább, zombiként! Kicsusszantam az ágyamból egyenesen a nyuszis papucsomba (igen, olyanom is van!:D) és a konyhába indultam. Ha már itt tartunk, agy kis "idegenvezetés" a lakásban!
Ha belépsz a mesés otthonunkba, akkor ezzel találod magad szembe:
![]() |
| A nappali + a konyha (konyha kinézetét nem figyelembe venni!!+ a konyha felőli kanapé helyén plazma tv szerk.) |
![]() |
| A konyha |
![]() |
| Én szobám (nincs terasz, csak nagy ablakok és a növény+fotel helyén tv van szerk.) |
![]() |
| Zora szobája |
![]() |
| Fürdő |
Most, hogy van fogalmatok a lakás kinézetéről, térjünk vissza hozzám!
A konyhába érve szembetaláltam magam Zorával.
- Hali! - intett és belekortyolt a kávéjába.
- Szia! Van még? - böktem az ital felé. Ő csak megdöntötte a fejét a kávéfőző irányába.
- Kösz! - töltöttem meg a bögrém. Leültem Zora mellé a pulthoz és inni kezdtem. - Mikor mész be?
- 8ra bent kéne lennem, szal felöltözök és megyek.
- Mondanám, hogy vigyél be, mert nekem is 8ra kell ma menni, de előbb végzek, mint te és lusta vagyok metrózni, úgyhogy nem mondom.
- Mikor végzel? - fordult felém.
- 11kor.
- Basszus és fél 1kor! - csapott a pultra.
- Höhö! - nevettem.
- Naon vicces! - grimaszolt. Megittuk az utolsó csepp kávénkat is és elindultunk átöltözni.
Egy fél óra múlva ezekben léptünk ki a szobánkból.
- Neked nagyon reggel lehet, ha teljesen bekötötted a bakancsod… - röhögött Zo.
- Jóvanna'! - hajoltam le és bokáig kifűztem. - Így jó?
- Tökéletes! - indult el a bejárati ajtó felé.
A garázsba érve adtunk egymásnak 3 puszit és beszálltunk, az egymás mellett álló, két (Zora) gyönyörűségbe (én).
- Délután találkozunk! - intettem és elhajtottam.
Az egyetemen szokásosan halálra untam magam. Amikor indultam összefutottam Zorával.
- Zora! - kiáltottam rá, mire odakapta a fejét és mosolyogva felém indult.
- Hümm?
- Elmegyek a Burger Kingbe. Kérsz valamit?
- Nem kérek, mert mire hazaérek már nem lesz finom. - húzta a száját. - inkább majd én is beugrom hazafelé.
- Oké! De én most megyek is! - öleltem meg és a kocsim felé indultam.
A Burger King nem volt messze a sulitól, így nagyon hamar odaértem.
- Szia! Mit adhatok? - kérdezte a pénztáros csaj, aki volt vagy 16 éves, de annyi smink volt rajta, hogy simán nézett ki 40nek. Pff. Szánalom.
- Egy csokis BKool-t és egy Long Chicken menüt, kólával, elvitelre
- Nagy kóla és krumpli mehet?
- Persze!
- Rendben! Máris adom. - tűnt el. Amíg ő a kajámmal szórakozott és nézelődtem az étteremben. Na, nem mintha nem láttam volna már elégszer, de valami sztár mindig van itt…:D
Most sztár ugyan nem volt, de egy Zora öcsi igen. Igen van tesója, bár mindig elfelejti megemlíteni.:)xd
- Itt a rendelésed! - nyújtotta át az életmentő csomagot a pénztárosom. Gyorsan kifizettem és megindultam Josh és a haverjai felé.
- Öcsike, nektek nem suliban kéne lenni? - álltam meg mögötte. A haverjai olyan szemekkel néztek rám, mint a Playboyban lévő lányokra szokás. De ez csak amiatt van, mert 16 évesek. És azok ilyenek.
- Tanári értekezlet van! - mosolygott felém.
- És, ha anyudat felhívom ő is ezt fogja mondani? - húztam fel a fél szemöldököm.
- Igen! Hívd! - mondta magabiztosan és látszott rajta, hogy nem hazudik. A biztonság kedvéért dobtam egy SMSt az anyukájának, aki megnyugtatott, hogy most az egyszer nem hazudik.
- Amúgy szia Sammy! - állta fel, és megölelt.
- Szia! - adtam neki 3 puszit.
- Srácok, ő Sammy, a nővérem legjobb barátnője. Sammy, a haverjaim… akiknek mindjárt elkezd csorogni a nyáluk… - vágott fura fejet.
- Igggen… Szóval én el is húzok, mielőtt beállna a kékhalál! Sziasztok!
- Szia Sam! - intett Josh.
A fagyimat még a parkolóban ülve megettem, de a többit meghagytam otthonra. Otthon viszont fél perc alatt befaltam.;)
- Megjöttem!! - ordibált Zora.
- Te hülye, itt ülök a nappaliban! - röhögtem.
- Bocsi! Megszokás! - dobta le a táskáját. - Tudod mit csicseregtek a madarak? - vetődött mellém a kanapéra.
- Na mit?
- Azt, hogy a Mcfly a városban van!
- Nee!
- Dee! És most figyelj! Felhívtam aput, mert tudod ő mindent tud - hadonászott én meg felnevettem - és azt mondta, hogy tényleg itt vannak, méghozzá Lukas bácsi szállodájában. - Lukas bácsi. A dúsgazdag szállodaigazgató. Egyébként egy imádni való ember, akinek van egy velünk egyidős fia, de minket is a lányainak tekint. Apu, Zora apja és ő legjobb haverok kiskoruk óta.
- Wááá! - ugrottam fel, mert eljutott az agyamig barátnőm előző mondata.
- Ugye?! Nekem is ez volt a reakcióm!
- De várj! Nem úgy volt, hogy holnap megyünk besegíteni valami fogadásszerűségre?
- DEDE!
- Akkor, az nekik lesz rendezve?
- Nagyon úgy tűnik!!
- És, akkor találkozhatok Dannyvel… - álmodoztam.
- Ennyire ne szaladj előre! Még az is lehet, hogy valakinek az aranylakodalma lesz.
- A remény hal meg utoljára! - álltam fel és a konyhába mentem valami üdítőért.
A nap további részét, magunkhoz híven, lustizással töltöttük. Megnéztünk pár filmet, beszélgettünk, aztán olyan 10 körül elmentünk aludni.





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése