2013. április 2., kedd

3. Fejezet

Sziasztok! Nem pofázok sokat, csak annyi, hogy páran kérdezték "Amúgy Dannynek és Dougienak nincs csaja?". De, mindenkinek van, sőt Tom  és Harry már házas  is.:) Csak itt a Két D. csajmentes.:) Ennyi lettem volna! Jó olvasást!!


Sammy

Az ébresztőm 10kor csörgött. Gyorsan lenyomtam és átvánszorogtam a lakás másik felébe, a fürdőbe.
Gyorsan rendbe szedtem magam és visszasétáltam a konyhába.
Előkészítettem a Spagettihez valókat (tegnap megbeszéltük a fiúkkal, hogy azt főzünk), majd felvettem a kötényem.
Már a tészta is javában főtt, amikor rájöttem, hogy barátnőm sehol sincs. Kicsit lejjebb vettem a sütőlap melegítési fokozatát (máshogy nem nagyon tudom megfogalmazni…xd) és elsétáltam Zora szobájához.
Lassan kinyitottam az ajtaját. Az ágyon feküdt, a takarója félig a földön és a keze és a feje is lelógott a bútordarabról.
- DOUGIE-ÉK mindjárt itt vannak! - hangsúlyoztam a fiú nevét.
- Fent fagyok! - pattant fel azonnal.
- Akkor spuri a fürdőbe! Megvárom! - dőltem az ajtófélfának.
- Megyek! - ment el mellettem a hajába túrva, ami eddig az arcába lógott.
Én is követtem csak én a konyhába mentem.

Háromnegyed 12 körül megcsörrent a kaputelefon.
- Kinyitod? - kérdezte Zora, nyakig szószosan. Na, jóó csak csuklóig.:)
- Persze! - indultam az ajtóhoz. - Igen? - szóltam bele a kaputelóba.
- Jó napot kívánok! Itt laknak a csini pincérnőink? - kérdezte (asszem) Danny, és éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- Ideiglenes pincérnők! - helyesbítettem. - És igen, itt!
- És be is engednek? - kérdezte megint csak Danny.
- Hááát…ezt még át kell gondolnunk! Zora beengedjük őket?? - néztem barátnőmre, aki csak röhögött egyet. - Hát még szép! Gyertek és a legtetejéig meg se álljatok!
- TETŐTÉR?? - kérdezték egyszerre.
- Jajam! L.A. egyik legjobb lakása! Na, de gyertek már! - nyomtam meg a kapunyitó gombot.
Kinyitottam a bejárati ajtónkat. Kb. 2 perc múlva hallottam ahogy csilingel a lift. Mivel a lakásunk pont szembe van vele így láttam a fiúkat kiszállni.
- Halihó! - intettem mosolyogva.
- Sziaaa! - mosolyogtak vissza.
- Gyertek be! - tártam szélesebbre (az amúgy is baromi nagy) ajtót, amikor odaértek hozzám.
- Wow! Belépsz a lakásba és szembetalálod magad Los Angeles-szel! - csodálkozott Tom.
- Mondtam, hogy ez az egyik legjobb lakás itt! - röhögtem és mindegyikőjüket köszöntöttem egy 3 puszi+ölelés kombinációval.
- Szasztok! - lépdelt oda hozzánk Zora is. - Én ölelést nem adok, mert tiszta szósz vagyok!
- Engem nem zavar! - vonta meg a vállát Dougie és megölelte barátnőmet.
- Itt valami lesz! - súgtam oda a mellettem álló Dannynek.
- Az biztos! - mosolygott rám. ~Wááá, imádom! Jó, elég a fangirling-ből Samantha!~ Szidtam magam.
- Amúgy kész az ebéd! - ment vissza a konyhába Zo. Természetesen az után, hogy mindenkinek köszönt.:)
- Megterítek! - tettem fel a kezem, mint az iskolában szokás.
- Mi miben segítsünk? - kérdezte Harry.
- Üljetek le a pici feneketekre és várjátok a kaját! - "utasítottam" őket.
- Igen anya! - vágta magát haptákba Danny én meg mosolyogva megráztam a fejem.

- Ez isteni volt csajok! - dőlt hátra a széken Dougie evés után. Tomnak csörögni kezdett a telefonja.
- Bocs, ezt fel kell vennem! - állt fel és az ablakhoz sétált. - Szia Giovanna! - köszönt nejének a telefonban.
- Tényleg! A lányok nem jönnek? - nézett Harryre barátnőm. Azt tudjuk, hogy Danny és Doug nemrég (vagyis minimum fél éve…) szakítottak a csajaikkal, de Harry és Tom még mindig foglaltak, így "hiányoljuk" a barátnőt/feleséget.
- De!De, csak jövő hét csütörtökön… - gondolkodott - igen, csütörtökön! Majd bemutatunk titeket nekik! Tuti jóban lesztek! - vigyorgott.
- Reméljük! mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat.
Bepakoltuk a mosogatógépet és miután elindítottuk felajánlottuk a srácoknak, hogy körbevetetjük őket.
Az egész "utat" végigcsodálkozták. Zora szobájában Dougie egy "én most belefogok feküdni az ágyadba" kijelentést követően ténylegesen belevetette magát barátnőm ágyába.
- Szájjá' ki az ágyamból hülye gyerek! - állt meg közvetlenül az ágy mellett Zo.
- Inkább te feküdj ide! - rántotta maga mellé a derekánál fogva Dougie.
- ÁÁÁ! - sikított. - Idióta! - ment át a sikítozás röhögésbe.
- Az vagyook! - vigyorgott Dougie és közben bebandzsított.
- Most már tényleg semmi kétségem efelől! - röhögött még jobban Zora és a végén már a basszeros (mert ugye Dougie a basszusgitáros…szerk.) mellkasát ütögette.
- Szerintem hagyjuk őket magukra! - toltam ki a fiúkat.
- Öhm… - fordult felém Tom.
- Igen?
- Nem lenne baj, ha én most elmennék?
- Dehogy! De nincs semmi gond ugye?
- Neeem! Nincs! - nyugtatott meg. - Csak Giovannával megbeszéltem, hogy Skype-olunk és…
- Nem kell magyarázkodni! Inkább futás! Ne várasd!
- Köszi! - ölelt meg. - Csá srácok!
- Várj én is megyek! - kiáltotta Harry. - Ha nem baj! - állt meg előttem.
- Ha csak nem te is a barátnőd miatt mész, akkor, De! Örihari!
- Izzy (barátnője) miatt megyek! - mosolygott.
- Akkor fuss te is! Nyomás! - kacagtam.
 A két fiú elment így kettesben maradtam Dannyvel… vagyis Zora szobájában ott volt még a két idióta, de szerintem ők nem jönnek ki onnan egyhamar!;)
- Nincs kedved filmezni? - fordultam Danny felé.
- De! Mit nézünk?
- Nemtom! Gyere! invitáltam a szobámba.
Kiválasztottuk a Kört. Az összes részét az ágyam mellé raktam és besötétítettem a szobát. Nem valami mágikus erőre kell gondolni, csak lehúztam a redőnyt.:D Csináltuk egy kábé 10 embernek elegendő adag popcornt és bevonultunk a szobámba. Azaz előtte átmentem Zorához.
- Kopp kopp!
- Gyere! - hallottam Zo hangját.
- Fúúúj! Mint a dédöreganyám! - mutogatott a TV felé Dougie. Tudtam, hogy megnézeti vele!! Igen, 'Az ördög Pradát visel'-t néztek… Zora minden pasival, aki csak idejön megnézeti.:DD
- Nem zavarok sokáig, csak jöttem szólni, hogy 1; Tom és Harry elmentek 2; Kört nézünk, szal, ha sikongatást hallotok ne ijedjetek meg!
- Rendben! - nevetett barátném. - Viszooont! Jó, hogy jössz! Mit nézessek meg vele ez után? Huszonhét idegen igen vaaaagy Fogadom?
- Előbbi! Abba talán nem hal bele!
- Köszi! - mosolygott rám az ágyon elterülő fiú. - Most nézd már meg milyen ronda az a szoknya!! - folytatta Anne Hathaway kinézetének kritizálását. Csak ránéztem Zorára, aki épp a szemeit forgatva dőlt vissza az ágyra és kimentem.

Rossz ötlet volt ez a Kör nézés, de annál is rosszabb az utána következő Rettegés Háza lejátszóba helyezése.
Az összes film alatt Dannyt szorongattam és, amikor valami ijesztő jött, mellkasába fúrtam a fejem.
- Hova mész???!! - ugrottam fel, amikor a Rettegés háza közben Danny felállt.
- Inni valamit!
- Itt ne merj hagyni! - álltam fel és elindultam vele a konyha felé. Végig olyan közel voltam hozzá amenyire csak tudtam. Tudom, tudom. Csak film. De akkor is ijesztő!!!
- Csak nem félsz? - fordult hátra egy félmosollyal.
- Pff. Dehogy! Csak viccből ijedek meg minden apró nesztől… - legyintettem. Danny elkezdett nagyon csúnyán nézni. - Mia… - kezdtem volna. - ÁÁÁÁÁÁ! - sikítottam, mert valami vagyis inkább valaki megfogta a bokám. Dannyhez ugrottam és, ugyanúgy, mint az elmúlt kb 6 és fél órában, hozzábújtam. Dougie és Zora a földön fekve röhögtek.
- Ez nem volt szép! - mondta Dan komolyan és szorosabban fonta körém a karjait, mert (gondolom) érezte ahogy reszketek.
- Bocsi, de nem hagyhattuk ki!
- Gyere! - nyomott egy puszit a hajamra védelmezőm és a konyhába kísért. Ott magának töltött egy pohár kólát, nekem pedig egy pohár vizet. - Tessék! Ezt idd meg! - adta a kezembe. Lassan megittam majd barátnőmre lettem figyelmes.
- Bocsiiii! - ölelt meg.
- Semmi! De ilyet többet ne!
- Érte! - mondta Dougie és ő is megölelt. Miután ők visszamentek Zo szobájába, Danny engem is visszakísért az enyémbe.
- Szerintem most már aludj! - húzta fel a redőnyöket.
- Itt maradsz, amíg elalszom? - kérdeztem tőle kicsit félénken.
- Persze! - küldött felém biztató mosolyt. - De lehet, hogy utána is itt maradok, mert ahogy Dougiet elnéztem, mi ma már nem megyünk vissza a szállodába!
- Akkor aludhatsz itt is vagy, akár átmehetsz a vendégszobába is, ha az jobban tetszik… - mondta és összeszedtem a pizsim, ami egy pamut shortot és egy 'SWAG' feliratú pólót takar.
- Itt maradok! Ilyen állapotban inkább nem hagynálak magadra! - mondta olyan kedvesen, hogy majdnem elpirultam, de annyira le voltam fagyva, hogy az arcom színe nem volt képes átváltani a falfehérből bármilyen másik színbe.
- Köszi! Elmegyek átöltözni! - nyitottam ki az ajtóm, de vissza is fordultam. Megragadtam Dan csuklóját és a fürdőig húztam magammal, mivel a lakásban már nem égett a villany és a kapcsoló a bejárati ajtó mellett volt. Igen, volt valamicske holdfény, de az is inkább ijesztő volt.
A fürdő előtt megállítottam "testőrömet".
- Megvárlak itt! - mondta ki a mondatot helyettem.
Gyorsan átöltöztem és kimentem a fürdőből.
A szobámban befeküdtem az ágyba.
- Ugye nem zavar, ha csak alsóban alszom?
- Öhmm… nem. Ha neked úgy kényelmes, akkor nyugodtan. - Anyaúristen!! Danny, ahogy mondta, boxerre vetkőzött majd bebújt mellém az ágyba. Én hozzábújtam és miközben ő a hátamat simogatta nyugtatás képpen, szépen lassan álomba szenderültem.

2013. április 1., hétfő

2. fejezet

- KELJ FEEEEEEL! - pattogott az ágyamon Sam.
- Hagggggyáááál! Csak 1re kell bemennem a suliba! - rugdostam.
- Dél van! - mondta halál nyugodtan.
- MIVAN?? - ugrottam fel és száguldottam a fürdőbe.
Ja, Sammynek ma reggel, nekem pedig délután kell bemennem.
Fél 1kor zihálva és teljesen szétesve álltam az ajtóban.
- Tessék! Hazafelé vettem! - nyújtott oda egy Starbucksos poharat Sam.
- Imádlak! - öleltem meg és rohantam a garázsba.
Pont, hogy egyre beestem az egyetemi előadóba. Azt mondjuk hozzátenném, hogy majdnem karamboloztam, de mind1.
Összesen 4 órát voltam bent a "börtönben". Fél hat körül léptem be a lakásba, ahol az egyik kedvenc  számom üvöltött.
- PARTY HAAAARD!!! - ordítottam.
- Jajam! - mondta Sammy. - Tudtam, hogy most fogsz hazajönni!
- Hát még szép! Ennek a számnak a felét Dougie énekli! :) DO WATCHA WANT,DO WTCHA WANT TO ME!!!
- Yeah tesó! - pacsizott le velem Sam. - Öltözz, mert mindjárt indulni kell!
- Oki! - szaladtam a szobámba és felvettem a szállodai "hostess" cuccom. Természetesen nem vagyunk Hostessek csak néha besegítünk ezért kaptunk csini egyenszerkót.:)
A hajamat leengedve hagytam, ellentétben Sammyvel, mert ő felkontyolta.:)

Az én kocsimmal mentünk, mert fölösleges lett volna két kocsival menni.
7kor értünk oda a szállodához. Leparkoltam és kiszálltunk a kocsiból.
- Gyomorgörcsveszély! - szorította meg a karom Sammy.
- Ha ennek megmarad a helye… - kezdtem fenyegetően - akkor lealapozózom. - mosolyogtam
- Haha! Te élvezed, hogy befosatsz??!
- Aham! - indultam el a recepció felé. - Szia Camy! - köszöntöttem a recepcióst.
- Sziasztok! Főnök üzeni, hogy nyomás a kis díszterembe.
- Igenis! - indultunk az említett helység felé. Igen, van nagy díszterem, meg kicsi. :D
- Megjöttünk!! - léptünk be. Mindenki felénk fordult, bennem meg az ütő is megállt. Sammy is hasonlóan érezhetett, mert megint megszorította a karom (belém volt karolva). Mivel sok szrát láttunk már, mutatni nem szoktuk a rajongásunk, sőt teljesen természetesen viselkedünk. Se dadogás, se izzadás, se semmi. Belül viszont… tombolunk!
- Sziasztok lányok! - vigyorgott Lukas bácsi.
- Szia Lukas bácsi! - adtunk neki 2-2 puszit és 1-1 ölelést.
- Csinik vagytok!
- És ez olyan nagy újdonság?? - néztünk rá ""kicsit sem egoistán"".
- Haha:) Gyertek bemutatlak titeket a fiúknak!
- Okés!
- Srácok, ők a fogadott lányaim, akik ma minden kívánságotokat teljesítik. - erre a mondatrészre Dougie és Danny perverz mosollyal egymásra néztek.
- Khmm, azért nem mindent! - mondta Sammy, mire egy kicsit "elszomorodtak".:)
- Zora Hamilton! - álltam Harry elé.
- Harry Judd! - rázta meg a kezem mosolyogva. - És bocsi a két hülyéért. - súgta.
- Fülünk még van!! - mondta Danny.
- Tom Fletcher! - nyújtotta jobbját.
- Zora Hamilton!
- Itt dolgozok? - kérdezte Tom.
- Nem! Csak néha besegítünk! - mosolyogtam. Mosolyomat ő is viszonozta.
- Értem. Dougie! Nincs nyomulás! - szólt rá a mellette állóra. Olyan volt az egész, mint, amikor az apa megszidja a fiát. Még olyan fejet is vágtak. Muszáj volt nevetnem.
- Bocsi! De ezt látnotok kéne kívülről! - mondtam értetlen arckifejezésüket látva.
- Hehe! Dougie Poynter! - nyújtotta felém kezét és, amikor megfogtam, hogy megrázzam, lehajolt és kezetcsókolt.
- Zora Hamilton! - mondtam meglepődve. Jó értelemben.
- Mit mondtam? - nézett kérdőn "fiára" Tom.
- Bocsi fater, de te is azt tanítottad, hogy a szép lányoknak illedelmesen kell köszönni! - kacsintott rám.
- Danny Jones! - mentett meg Danny a vörösödés veszélyétől. Egy hálás pillantást küldtem felé, mire ő csak mosolyogva biccentett.
- Zora Hamilton!
Közben barátnőm és elért hozzánk így átadtam a helyem "szerelménél". Lesz itt valami!!:)
- Most, hogy mindenki ismer mindenkit, mehetünk vissza próbálni - tapsolt egyet Harry.
- Pontosan! De, ha már egész este itt fogtok szaladgálni, válasszatok ti egy számot! - mondta Tom és felénk nézett.
- Do Watcha! - vágtam rá, mire Sammy nevetni kezdett.
- Miért nevet? - kérdezte Danny.
- Hosszú! - legyintettem. - Ne nevess! Lebuktatsz! - böktem meg barátnőmet.
- Igenis!
- Akkor Do watcha! - ugrott fel a "színpadra" Dougie. Sammy rám nézett és valami olyat motyogott, hogy "csak ne bámuld feltűnően!" erre én "de te se Dannyt!!" és ezek után csak mosolyogtunk egymásra.
Amint Dougie elkezdett énekelni megremegtek a térdeim és kénytelen voltam Sammy karjába kapaszkodni.
- Téged néz! - mondta Sam. Odanéztem és tényleg rajtam volt  a tekintete. Megint csak kacsintott egyet, majd a dobok azaz Harry felé fordult.

Az este további része tényleg rohangálással telt! Én az utolsó fél órában már cipő nélkül mászkáltam.:) Ezért anya (mert a szüleink is ott voltam, befolyásos emberekként) rám is szólt, de nem nagyon foglalkoztam vele.
- Wááá! Elment az utolsó is! - rogyott le a mellettem lévő székre Sam.
- Hála a jó égnek!
- Csak nem elfáradtak a hölgyek? - karolta át a vállunkat Harry.
- Áááá! Csak viccből haldoklunk! - mondtam.
- Tudtam! - csettintett Danny.
- Mit csináltok holnap? - kérdezte Dougie.
- Tvzünk, hülyéskedünk, kinyitjuk az erkélyajtót a nappaliban és napozunk, talán lemegyünk a partra… - soroltam. Közben Harry azzal szórakozott, hogy az én(?!) ujjaimon számolta a dolgokat.:D
- Ha van kedvetek csatlakozhattok… - ajánlotta fel Sammy.
- Ha nem zavarunk! - vonta meg a vállát Tom.
- Dehogy! - mosolyogtam.- Harry drága! Ne törd ki az ujjaim!
- Bocs! - hajtogatta a tenyerem felé, mert az előbb azzal próbálkozott, hogy a kézfejem tetejéhez érinti hozzá.
- Segáz! Basszus ma még vezetnem is kell! - kaptam a fejemhez.
- Majd én vezetek! - Sam.
- Azt merd meg, hogy hozzáérsz a kocsim kormányához! - néztem rá fenyegetően.
- Télleg… csak te vezetheted.
- Ennyire félted a kocsid? - kérdezte Dougie.
- Ja! Soroljam, hogy miért?
- Halljuk! - mondta.
- Harry, számolj!
- Igenis!
- Szóval! 1;frissen van fényezve 2; új benne a kárpit 3;újak a dísztárcsák 4; egy Audi Q5-ösről beszélünk 5; olyan úton megyünk haza, ami mellett sok a padka 6,…
- Másik kéz! - figyelmeztetett Harry, mire felemeltem a jobb kezem.
- 6; Ez - böktem Sam felé - simán meghúzza a padkában a dísztárcsát, ezáltal arról lejön a fényezés 7; egy olyan emberről beszélünk, aki egyszer beletörte a Mercim ajtajába a kulcsot.
- Azt hogy a jó életbe? - nézett Tom Samre.
- Nemtom! - nevetett saját bénaságán.
- Most már érted, miért féltem? - néztem Dougra.
- Igen!
Még egy kicsit beszélgettünk, aztán lediktáltuk a címünket és megbeszéltük, hogy ebédre legyenek ott.
Otthon csak annyi erőnk volt, hogy átöltözzünk, beállítsuk az ébresztőt és beessünk az ágyba.
Hamar elnyomott az álom, bár ebben annak is szerepe volt, hogy már azt akartam, hogy holnap legyen!:)

1. Fejezet




Na hola! Itt érkezik az első fejezet! Remélem mindenkinek tetszeni fog!

Sammy

2013. Május 30., Csütörtök

Reggel (7kor!!!) kómásan keltem. Kómásan?! Inkább, zombiként! Kicsusszantam az ágyamból egyenesen a nyuszis papucsomba (igen, olyanom is van!:D) és a konyhába indultam. Ha már itt tartunk, agy kis "idegenvezetés" a lakásban!
Ha belépsz a mesés otthonunkba, akkor ezzel találod magad szembe:
A nappali + a konyha
(konyha kinézetét nem figyelembe venni!!+ a konyha felőli kanapé helyén plazma tv szerk.)
A nappaliból (mint az a képen is látszik) nyílik a konyha, és minden egyéb más is.
A konyha
Ha a konyhából elindulsz a falon lévő képek felé és szemben állsz a képekkel, akkor jobbra találhatók a hálószobák+1 vendégszoba. Az első ajtó az én szobámba nyílik:
Én szobám (nincs terasz, csak nagy ablakok és a növény+fotel helyén tv van szerk.)
Az e melletti a vendégszoba, amiben semmi érdekes nincs… De az enyémmel szembe, a másik "sarokszoba" (mert a lakás sarkán van) Zoráé:
Zora szobája
Ha a nappaliból nem a konyha felé indulunk, hanem a másik irányba, akkor megtaláljuk a fürdőt:
Fürdő
Minden van!:) Zuhany, kád és most figyu! Még csap is! :D
Most, hogy van fogalmatok a lakás kinézetéről, térjünk vissza hozzám!
A konyhába érve szembetaláltam magam Zorával.
- Hali! - intett és belekortyolt a kávéjába.
- Szia! Van még? - böktem az ital felé. Ő csak megdöntötte a fejét a kávéfőző irányába.
- Kösz! - töltöttem meg a bögrém. Leültem Zora mellé a pulthoz és inni kezdtem. - Mikor mész be?
- 8ra bent kéne lennem, szal felöltözök és megyek.
- Mondanám, hogy vigyél be, mert nekem is 8ra kell ma menni, de előbb végzek, mint te és lusta vagyok metrózni, úgyhogy nem mondom.
- Mikor végzel? - fordult felém.
- 11kor.
- Basszus és fél 1kor! - csapott a pultra.
- Höhö! - nevettem.
- Naon vicces! - grimaszolt. Megittuk az utolsó csepp kávénkat is és elindultunk átöltözni.
Egy fél óra múlva ezekben léptünk ki a szobánkból.
- Neked nagyon reggel lehet, ha teljesen bekötötted a bakancsod… - röhögött Zo.
- Jóvanna'! - hajoltam le és bokáig kifűztem. - Így jó?
- Tökéletes! - indult el a bejárati ajtó felé.
A garázsba érve adtunk egymásnak 3 puszit és beszálltunk, az egymás mellett álló, két (Zora) gyönyörűségbe (én).
- Délután találkozunk! - intettem és elhajtottam.

Az egyetemen szokásosan halálra untam magam. Amikor indultam összefutottam Zorával.
- Zora! - kiáltottam rá, mire odakapta a fejét és mosolyogva felém indult.
- Hümm?
- Elmegyek a Burger Kingbe. Kérsz valamit?
- Nem kérek, mert mire hazaérek már nem lesz finom. - húzta a száját. - inkább majd én is beugrom hazafelé.
- Oké! De én most megyek is! - öleltem meg és a kocsim felé indultam.
A Burger King nem volt messze a sulitól, így nagyon hamar odaértem.
- Szia! Mit adhatok? - kérdezte a pénztáros csaj, aki volt vagy 16 éves, de annyi smink volt rajta, hogy simán nézett ki 40nek. Pff. Szánalom.
- Egy csokis BKool-t és egy Long Chicken menüt, kólával, elvitelre
- Nagy kóla és krumpli mehet?
- Persze!
- Rendben! Máris adom. - tűnt el. Amíg ő a kajámmal szórakozott és nézelődtem az étteremben. Na, nem mintha nem láttam volna már elégszer, de valami sztár mindig van itt…:D
Most sztár ugyan nem volt, de egy Zora öcsi igen. Igen van tesója, bár mindig elfelejti megemlíteni.:)xd
- Itt a rendelésed! - nyújtotta át az életmentő csomagot a pénztárosom. Gyorsan kifizettem és megindultam Josh és a haverjai felé.
- Öcsike, nektek nem suliban kéne lenni? - álltam meg mögötte. A haverjai olyan szemekkel néztek rám, mint a Playboyban lévő lányokra szokás. De ez csak amiatt van, mert 16 évesek. És azok ilyenek. 
- Tanári értekezlet van! - mosolygott felém.
- És, ha anyudat felhívom ő is ezt fogja mondani? - húztam fel a fél szemöldököm.
- Igen! Hívd! - mondta magabiztosan és látszott rajta, hogy nem hazudik. A biztonság kedvéért dobtam egy SMSt az anyukájának, aki megnyugtatott, hogy most az egyszer nem hazudik.
- Amúgy szia Sammy! - állta fel, és megölelt. 
- Szia! - adtam neki 3 puszit.
- Srácok, ő Sammy, a nővérem legjobb barátnője. Sammy, a haverjaim… akiknek mindjárt elkezd csorogni a nyáluk… - vágott fura fejet.
- Igggen… Szóval én el is húzok, mielőtt beállna a kékhalál! Sziasztok! 
- Szia Sam! - intett Josh.

A fagyimat még a parkolóban ülve megettem, de a többit meghagytam otthonra. Otthon viszont fél perc alatt befaltam.;)

- Megjöttem!! - ordibált Zora.
- Te hülye, itt ülök a nappaliban! - röhögtem.
- Bocsi! Megszokás! - dobta le a táskáját. - Tudod mit csicseregtek a madarak? - vetődött mellém a kanapéra.
- Na mit?
- Azt, hogy a Mcfly a városban van!
- Nee!
- Dee! És most figyelj! Felhívtam aput, mert tudod ő mindent tud - hadonászott én meg felnevettem - és azt mondta, hogy tényleg itt vannak, méghozzá Lukas bácsi szállodájában. - Lukas bácsi. A dúsgazdag szállodaigazgató. Egyébként egy imádni való ember, akinek van egy velünk egyidős fia, de minket is a lányainak tekint. Apu, Zora apja és ő legjobb haverok kiskoruk óta.
- Wááá! - ugrottam fel, mert eljutott az agyamig barátnőm előző mondata.
- Ugye?! Nekem is ez volt a reakcióm!
- De várj! Nem úgy volt, hogy holnap megyünk besegíteni valami fogadásszerűségre?
- DEDE!
- Akkor, az nekik lesz rendezve?
- Nagyon úgy tűnik!!
- És, akkor találkozhatok Dannyvel… - álmodoztam.
- Ennyire ne szaladj előre! Még az is lehet, hogy valakinek az aranylakodalma lesz.
- A remény hal meg utoljára! - álltam fel és a konyhába mentem valami üdítőért.

A nap további részét, magunkhoz híven, lustizással töltöttük. Megnéztünk pár filmet, beszélgettünk, aztán olyan 10 körül elmentünk aludni.