2013. május 28., kedd

4. fejezet

Először is! Nyár elejéig kicsit kevesebbszer fogunk jelentkezni, több okból kifolyólag, amiket most nem kezdek el sorolni... De, ha hozunk fejezetet, akkor az hosszú lesz!



Zora (még este)


- Remélem nem haragszik! - mondtam miközben visszamentünk a szobámba.
- Biztos nem! Nyugi! - simított végig a hátamon Dougie. - Mi lesz a következő kínzófilm? - ment a DVD állványhoz.
- Válassz te!
- Komolyan?! - nézett rám úgy, mintha valami megdöbbentő dolgot mondtam volna.
- Ne vágj ilyen fejet!! - röhögtem. Végül kiválasztotta az igazából szerelmet. - Szereted?
- Elmegy! Kábé kétszer láttam, és egyik alatt sem szenvedtem! - kacsintott. Kezdem azt hinni, hogy tikkel, mert folyamatosan csak kacsintgat…:D
- Hát oké! Akkor nézzük azt! - bólintottam.
Az egész filmet végighülyéskedtük. A felénél már nem is figyeltünk a tvre csak egymással foglalkoztunk. Popcornt dobáltunk egymás szájába, csikiztük egymást, vicceket meséltünk vagy feküdtünk egymással szemben és néztünk ki a fejünkből.
- Kérdezhetek? - szólalt meg hirtelen Dougie.
- Persze! - mosolyogtam.
- Mikor volt az első csókod?
- Öhm… - gondolkoztam - asszem 10 éves koromban. Nem túl érdekes sztori. Annyi, hogy vlt egy srác, akinek bejöttem, aztán egyik szünetben lekapott… Abszolút anti-romantikus… - nevettem és a mellettem fekvő szőkeség is csatlakozott hozzám. - Neked?
- 12 éves voltam és volt egy lány, aki mindenkinek nagyon tetszett. Gondoltam elhívom moziba. Igent is mondott. A moziból hazafelé, pedig megcsókoltam! Mindkettőnknek az volt az első csókja, és annyira nem is volt rossz… - vakargatta az állát, mire kuncogtam egyet.
- Cikis sztori?? - kíváncsiskodtam.
- Figyelj! Én vagyok a banda bohóca… Szerinted hány cikis sztorim van?
- Jogos… - mondtam. Dougienak rezegni kezdett a mobilja.
- Carrie (Tom húga) átküldte a legújabb Vamps klippet, amiben történetesen én is benne vagyok! - mosolygott.
- Nézzük nézzük! Amúgy minek a coverje?? - érdeklődtem.
- A That Girl-ből. - vigyorgott tovább.
- Már értem, hogy miért vagy benne… - bólogattam.
- Na nézzük! - ült fel. Én is csatlakoztam hozzá. (am a klipphez annyit: Dougie és Brad egy helyen…<3 <3:D Ééés: annak a fejpántnak muszáj volt visszatérnie Dougie?????!!!!;))

- Hát ezzz… Nagyon jó! - mondtam. - Bár az a fejpánt…
- Te sem szereted? - nézett rám.
- Inkább mondjuk úgy, hogy örülök, hogy most nincs rajtad… - nevettem fel.
- Oké… - vágott "morcos" fejet.
- Naaaa! - húztam magamhoz és szorosan megöleltem. Lassan ugyan de visszaölelt. Hirtelen visszarántott fekvő helyzetbe. - Áá! - sikkantottam.
- Ne sikítozz, te! - tette ujját a számra.
- Oké! - suttogtam, mire felkuncogott.

Ezek után még hajnalig beszélgettünk és sikerült teljesen megismernünk a másikat.:)

Reggel arra keltem, hogy valaki megpöcköli az orromat.
- Mmhh… - morogtam.
- Kelj fel Csipkerózsika! - hallottam meg Dougie hangját.
- Kelek… - ültem fel csukott szemmel.
- Nyisd ki a szemed! - éreztem, ahogy előttem besüpped az ágy. Leült velem szembe.
- Nyitom… - nyitottam ki lassan, de hunyorognom kellett, mert a reggeli fény igencsak bántó volt a szememnek.
- Szia!- integetett és mosolygott Dougie.
- Hahi!
- Sam kérdezi, hogy mi a mai program?
- Passzolom… - ásítottam. - Nekem az első napirendi pont az, hogy megpróbálok innen kimászni! - dörzsöltem meg a szemeim.
- Segítek! - állt fel és megragadta a karjaimat. Felrántott, aminek az lett a következménye, hogy teljesen nekipréselődtem a mellkasának. - Menjünk ki! - fogta meg a kezem és kihúzott a szobámból.
A konyhából már nevetés és beszélgetés hallatszott:
- Dannyyy! Hagyd abba, mert sosem leszek kész! - röhögött Sammy.:)
- Igaz! A kaja fontosabb! - mondta Danny, mire Sam (szerintem) rácsapott a fejére valamivel, mert csak egy hatalmas "aúúú"-t hallottam.
- Jobb reggelt! - intettem.
- Szia Babaa! - ölelt át fél kézzel barátnőm.
- Mi jót főzöl és hány óra? És Danny, ne sajnáltasd magad!!! - röhögtem ki a feje búbját simogató énekest.
- De fááj! Az életemre tört!… Egy fakanállal!!! - nyavalygott.
- Adjak rá pusziiit?? - görbítettem le a szám szélét.
- Igeeen! - odasétáltam hozzá és nyomtam egy cuppanóst a fájó pontra. - Köszi, Mami! - vigyorgott olyan Dannysen.:D
- Nincs mit, kisfiam! :D
- Amúgy az idő, 11 óra 42 perc. A kaja meg pirított csirkemellkockák és rízs.
- Nyamm! - nyaltam meg alsó ajkam.

Sammy egy 10 perc múlva megkért minket, hogy terítsünk meg.
- Jó étvágyat! - emeltük meg az evőeszközöket.
Az ebéd baromi finom volt!! :) Bepakoltuk a mosogatógépet, majd támadt egy ötletem. Felhívtam anyumat.
- Szia kicsim! - hallottam meg csilingelő hangját a vonal túlsó végéről.
- Szia Anyuu! Figyelj!
- Igen?
- Hazaugorhatnánk Sammyvel, meg két haverunkkal??
- Persze! Mi úgyis apád húgáéknál vagyunk!
- Uuu! Köszii!
- Ennyi?
- Igen! Pusszi!
- Puszi, Drágám!

- Öltözzetek! Megyünk hozzánk, kutyázni!
- Van kutyád? - kérdezte Dougie.
- Ahamm! Egy Rottweiler. És nem, nem véreb! - tettem fel a mutatóujjam.
- A világ legcukibb kutyuja! - tette hozzá Sam.
- Cool! De előbb útba ejthetnénk a szállodát, mert át kéne öltöznünk… - mutatott magukra Dan.
- Ja! DE előbb mi is felöltözünk.
- Rendben! - bólintottak, de mi már el is indultunk a szobáinkba.
Negyed óra múlva ezekben léptünk a nappaliba:
…
- Ezzel izéltetek negyed órát?? - vonta fel a szemöldökét Danny és az órájára pillantott.
- Igen! De, ha nem tetszik akkor tökölhetek még negyed órát egy másik szettel! - mutatott a válla felett a szobája felé Sammy.
- NEM, NEM, NEM! - ugrott fel a kanapéról, tiltakozva a két fiú.
A parkolóban "leboxoltuk", hogy kinek a kocsijával megyünk. Természetesen én győztem.;)
Elvittük a srácokat a szállodájukba, ahonnan egy 15 perc múlva vissza is értek a kocsihoz.
Egy fél, háromnegyed óra alatt oda is értünk a házunkhoz.
modern home in Los Angeles (1)



- Szép! - bólintott Dougie, amikor kiszálltunk a kocsiból.
- Az, az!
Bent ordítottam egy "Jooosh! Itthon vagy???"-ot, majd mikor nem kaptam választ nyugtáztam magamban, hogy az öcsém sincs otthon.
- Gyertek körbevezetlek titeket! - intettem a fiúknak.
- Cipő? - kérdezte Danny arra utalva, hogy levegyék-e.
- Nyugodtan maradjon rajtatok! - vontam meg a vállam, mert mi is mindig cipőben mászkálunk a házban. - Szal! Ez itt az előszoba, mint látjátok! - fordultam körbe.
modern home in Los Angeles (7)
- Szép!
- Most menjünk fel, mert igazából ez a "mínusz egy"! - mutogattam idézőjeleket.
- Csalóka egy ház! - jegyezte meg Danny.
Felmentünk a lépcsőn.
modern home in Los Angeles (8)
- Itt ha egyenesen mennénk, akkor még följebb jutnánk a házban, ha balra, akkor megtalálnánk a hálókat, de mi most jobbra fogunk menni a nappaliba és a konyhába! - mondtam és leugrottam a "párkányról". 1; azért párkány, mert mindig itt játszottunk szuperhősöset.:) 2; nem mentem volna el a lépcsőig még véletlenül se. ááá…xd
- Mi is itt pattogjunk le? - vonta fel a szemöldökét Dougie.
- Ott a lépcső! - mutatott az értelmetlen faldarab mögé Sam. Tényleg semmi értelme sincs!!
- Akkor inkább ott megyünk! - indultak meg a fiúk. Sammy meg követte az én példámat és egy "supermaaan" felkiáltással leugrott.
- Íme ez a konyha és a nappali! A két helységet csak ez a pici szintkülönbség különíti el! - álltam fel fél lábbal a nappali padlójára.
modern home in Los Angeles (9)
modern home in Los Angeles (2)
modern home in Los Angeles (6)
- És itt mi van? - bökött a nappalihoz közelebb lévő ajtóra Dougie.
- Ilyen mozi szerű valami. - nyitotta ki az ajtót barátnőm.
modern home in Los Angeles (4)
- Milyen romantikus… - "ábrándozott" a fiú.

- És itt? - ütögette meg a konyhából nyíló ajtót Danny.
- A kert!












modern home in Los Angeles (3)
(ha a lépcsőn felmész, akkor egy nagyobb füves részen találod magad)

modern home in Los Angeles (10)
(kutyát elhallucinálni onnan;))
- És, ha tovább megyünk a lépcsőn?
- Akkor egy szobában lyukadunk ki!
modern home in Los Angeles (5)
- Nagyon jó! Cool ház! - mosolygott. Ééés, ekkor Lala (kutyum) eszeveszett ugatásba kezdett.
- Édeseeem! - rontottam ki az ajtón, mire Lala rám vetette magát.

- Danny! Segítesz?? Sosem bír leszállni rólam…
- Persze! - ugrott oda nevetve. Lekapta rólam a kutyámat, aki rögtön őt kezdte el nyalogatni. - Most rólam nem bír leszállni! - röhögött.
- Lakina (lákiná)! - parancsoltam az egyéves kedvencemre, mire leszállt az énekesről és jólnevelten leült a popójára. - Jó kislány! - simiztem meg a fejét.
- Lakina? - nézett rám furcsán Danny.
- Ja! Egyszer valahol hallottam és nagyon megtetszett… De csak akkor hívom így, ha "haragszom" rá. Egyébként csak Lala.
- Rendben.
- Lalaa! - futott ki Sam. Lal azonnal odaugrott és üdvözölte barátnőmet.
- Cuki kutya! - mosolygott Dougie.
- A legcukibb!
Lala, amint észrevette Dougiet, odalépkedett mellé. Nem nyalogatta meg semmi, csak dörgölőzött a lábához.
- Te vagy a kedvence! - suttogtam neki.
- Igen? - csodálkozott.
- Jaja! Csak azt nem támadja le, aki nagyon nagyon szimpi neki! Akit meg letámad, az csak nagyon szimpi neki! - okosította Sam.
- De jó nekem! De most mit is csináljak vele?
- Simogasd meg! - vontam vállat.
Dougie meg is tette, amit mondtam. Lala, köbö a második simi után, hanyatt vágta magát.:)
- Menjünk be valami piáért! - mondta Sam egy 10 perc múlva.
A konyhában töltöttünk mindenkinek kólát és raktunk bele egy-egy citromkarikát és pár jégkockát. Kifele menet eldöntöttük, hogy kerítünk magunknak fürdőruhát és kifekszünk napozni.
A szobámban találtunk is két fürdőrucit, amiket fel is vettünk.
- Jujj, de csinik! - kacsintott Dougie, és eldobta a labdát Lalának.
- Tényleg nem rossz! - mosolygott, a lábát a medencében áztató, Danny.
- Köszii! - nevettünk.
Danny elfoglalta a medence melletti kövezett részt, így mi a fával borított területre feküdtünk ki. (természetesen törölközőkre.)
Úgy 10 perce napozhattunk, amikor csobbanást hallottam és egy kis vizet is érzékeltem magamon. Kinyitottam a szemem és mivel a hátamon feküdtem, a kezemet napaellenzőnek használva, odafordítottam a fejemet.
- Nem jöttök be? - vigyorgott Dougie, aki alsóban lubickolt a medencében.
- Miért is ne? - állt fel Sammy és ugrott egy bombát. Nekem sem kellett kétszer mondani ugrottam egy fejest.:)
Amikor már Danny és Lala (imád úszni:)) is csatlakozott, kitört a háború. Én ültem Dougie, Sam pedig Danny nyakában. Vizicsata!:D
- Akkor…is…le…löklek! - tagoltam és próbáltam Barátnőmet a vízbe taszítani.
- Nem…mert…én…foglak…téged! - erősködött. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beleböktem az oldalába, amitől összegörnyedt. Kapva az alkalmon lelöktem Danny válláról.
- EZAZZZ! - örvendezett Dougie alattam. Egy hátra bukfenc szerű valamivel lemásztam róla és egy pacsi után megöleltem. Most már ő is egyből visszaölelt, nem úgy, mint este.
Lala egy idő után kimászott, de mi még maradtunk.
Éppen egy "ki tud tovább a víz alatt maradni?!"-hoz számoltam be a fiúknak, amikor meghallottam öcsém hangját.
- Hola!!! - jött ki vigyorogva. Egy kicsit feltoltam magam a medence szélén és adtam neki 3 puszit.
Bemutattuk a fiúknak őt is és a barátnőjét is. Ellie a világ legaranyosabb 16 évese és jobbat nem is kívánhatnék az öcsém mellé.
- Ellie baba! Van rajtad fürdőruha? - kérdeztem tesóm barátnőjét.
- Aham! Alap! - válaszolt és már le is dobta a pólóját és a gatyáját. Beugrott a vízbe. - Hali! Ellie Brice. - Integetett jókedvűen a fiúknak.
- Lala! Szállj le rólam! - röhögött a medence szélén (fürdőgatyában) öcsém. - Lakina! - mondta még mindig nevetve, mire Lala lepattant róla. Ő is beugrott és odaúszott hozzám. Hátulról átölelte a vállam.
- Mit csinálsz, Dilis? - kérdeztem hátrapillantva rá.
- Kapaszkodok, hogy ne süllyedjek el! - vigyorgott angyalian.
- Neked nem leér a lábad? - fulladozott El. Bár részben azért is, mert Sammyvel harcolt, de mind1.:)
- Háát… Jól van! Leszállok rólad! - engedett el.
- Köszi! Megyek játszok egy kicsit Lakinával! - úsztam a medence széléhez. Kimásztam és megtörölköztem.
- Amúgy! Tomékat nem hívtátok? - kérdeztem, miközben felmentem a füves részre.
- Még aludtak! Gondolom, sokat beszéltek a csajokkal! - mondta Dougie. - De, ha gondolod hívd fel őket! Ott a telefonom a gatyám zsebében!
- Okké! Lala! - guggoltam le kutyum elé. - Idehoznád azt a fekete nadrágot a medence mellől? - kérdeztem tőle és az említett ruhadarabra mutattam. Ugatott egyet és már száguldott is. - Nyugi nem tépi szét! - nyugtattam a basszerost, mert eléggé féltő szemmel nézte a nadrágját.
Amikor Lala visszaért elvettem tőle a nadrágot és megsimogattam. Kivettem a zsebből a telefont és a képernyőt feloldva kikerestem a névjegyzékből Tom számát és hívtam.
- Cső Dougie! - vette fel.
- Zora vagyok! - nevettem.
- Sziaaa! Mizu?
- Sömmi! Nincs kedvetek medence partizni?
- De, van! Mondd a címet! - gyorsan lediktáltam neki.
- Ha jönnek, akkor hozzák a gitárokat!! - kiabálta Dougie.
- Hozzátok a gitárokat! - közvetítettem, mire Tom nevetve mondott egy "oké! Szia"-t és letettük.
- Nya! Ez is megvolt! - vittem vissza a gatyát oda, ahonnan Lala elhozta. Megint visszacaplattam a fűre, ám most jött utánam valaki. - Dobsz neki? - nyújtottam a labdát.
- Aha! - vette el. Eldobta a labdát és levágta magát a földre. Én is melléültem és a vállára hajtottam a fejem.
- Mint egy rossz, nyálas romantikus filmben egy még rosszabb és még nyálasabb jelenet! Bahh! - kommentálta az eseményeket röhögve, a tesóm nyakában ülő Ellie.
- Csitu van Picilány! - fordult felé Dougie, mire mindenki felnevetett. Amúgy El nem gondolja az ilyeneket komolyan csak gyagyás.:D - Köszi Lala! - szedte ki a kutya szájából a labdát és megint csak elhajította.
- Mi az? - kérdeztem, amikor észrevettem, hogy néz.
- Semmi! Csak nézek ki a fejemből… - rántott vállat, ami nekem kicsit rossz volt, tekintve, hogy az említett testrészén pihentettem a kobakom.
- Egyenesen bele az enyémbe! - kacagtam.
- Neeem! Csak úgy tűnik! - suttogta a végét és belebökött az oldalamba, mire visítva, összegörnyedve a fűre "estem".
- Megtaláltad a gyenge pontját? - hallottam Sammy kérdését.
- Asszem! - nevetett Dougie és elkezdte azt, amitől féltem. Eszeveszetten csikizni kezdte az oldalamat. Az egyetlen helyet, ahol csikis vagyok.
Konkrétan 10 percig öltük egymást. Vagyis ebből 9 és félig ő ölt engem, de az nem lényeges.;)
- Jó napot! - lépett a kertbe a maradék két Mcfly-os.
- Szi-szi-sziasztok! - röhögtem még mindig, mert Dougie épp felettem terpeszkedett és csikizett. - Douglas Lee Poynter! Szájjá' le rólam! - törölgettem a könnyeim.
- Nem kérdezem, hogy mit csináltok! - nevetett Harry mellettünk állva. - Vá, kutya! - kerekedtek el a szemei, mert Lala felé futott. Futott?! Úgy száguldott, mint egy F1-es versenyautó. Meg is lett az eredmény, mert Harry a füvön végezte rajta a Rottweilerrel.:)
- Lakina! - néztem fenyegetően a fekete kisördögre, aki leszállt a dobosról.
- Jó neve van! - simogatta meg Tom.
- Ugye?! De hívjátok csak Lalának!
- Rendben!

A fiúkkal visszamentünk a vízbe és olyan este 7ig ki sem jöttünk onnan.
A kert füves részének végében volt egy tűzrakóhely, ott csináltunk "tábortüzet". A lányokkal hoztunk ki pillecukrot és hozzá ilyen pálca szerű izéket, amiket direkt az ilyen alkalmakra vettek anyuék.
Mikor visszamentünk a fiúk már javában hangolták a gitárokat, plusz Harry ütögette azt az, általam mindig doboznak nézett, "minidobot". Tudjátok, amire így rá kell ülni… Belőlem is árad az értelem azzé'!xd
- Broccoli? - kérdezte Tom.
- Broccoli! - bólintott a másik 3 fiú.
Letelepedtünk a pokrócokra. El tesóm mellé, és Dougie és Harry közé, Sam pedig Danny és Tom közé. Így ültük körbe a tüzet és hallgattuk, ahogy a fiúk játszanak.
- Tessék énekelni! - bátorított minket Harry.
- Hátok! - vontunk vállat.
- I should have known much better… - kezdte Sam.
- But it's so hard I can't forget her… - folytatta El.
- She keeps playing me around… - énekeltem én is.
Öcsém inkább nem vállalta a hangját.
- Wohooo! - tapsoltunk a szám végén.
Megsütöttük a pillecukrokat és elkezdtük enni. Mi megmondtuk a fiúknak, hogy óvatosan, de mind az 5 ész nélkül bekapta és ordított.
- Mi szóltunk! - tette fel a kezeit Ellie.
- Fhorró! - legyezgette a száját Dougie és felém fordult.
- Fúúúúj! Gusztustalan vagy! - tettem a kezeim a szemem elé.
- Köhi! - bólintott és amikor megfelelő hőmérsékletű lett az édesség, akkor lenyelte.

- Ezt figyeljétek, mit tudok! - kapta fel a gitárját Danny. - If you see Kate Tell her that I'm looking for her Cause she's so fine That girls been on my mind, ooh If you see Kate Tell her that I'm looking for her Cause she's so fine And she's been on my mind, ooh… - énekelte és néha-néha felpillantott Samre, aki természetesen fülig pirult.

9 körül úgy döntöttünk, hogy haza megyünk, mert mindenkinek (kivéve az angolkákat:)) suli van holnap. A fiúk már a bérelt kocsival mentek, amivel Harry és Tom jöttek (idő közben persze anyuék is hazakeveredtek.:)). A kapuban búcsúzkodtunk. Dougie-val hosszasan megöleltük egymást, majd feltett egy kérdést:
- Mikor végzel holnap?
- Ööö… - néztem felfelé. - Hétfő lesz, ami azt jeleni, hogy 8-11-ig vagyok, szal 11kor!
- Egy ebéd? - kérdezte egy kicsit talán félve.
- Oké! - bólintottam mosolyogva.
Beültünk a kocsimba és hazáig meg sem álltunk. Otthon Sammynek és nekem is már csak annyi erőnk volt, hogy megfürödjünk, majd hullaként estünk be az ágyba……


Csajok egyetemi "beosztása":
Zora:                                                 Sammy:
Hétfő: 8-11 óra                                 11-15 óra
Kedd: 9-12 óra                                  13-17 óra
Szerda: 11-15 óra                             8-12.30 óra
Csütörtök: 8-12.30 óra                     8-11 óra
Péntek: 13-17 óra                             9-12 óra









2013. április 2., kedd

3. Fejezet

Sziasztok! Nem pofázok sokat, csak annyi, hogy páran kérdezték "Amúgy Dannynek és Dougienak nincs csaja?". De, mindenkinek van, sőt Tom  és Harry már házas  is.:) Csak itt a Két D. csajmentes.:) Ennyi lettem volna! Jó olvasást!!


Sammy

Az ébresztőm 10kor csörgött. Gyorsan lenyomtam és átvánszorogtam a lakás másik felébe, a fürdőbe.
Gyorsan rendbe szedtem magam és visszasétáltam a konyhába.
Előkészítettem a Spagettihez valókat (tegnap megbeszéltük a fiúkkal, hogy azt főzünk), majd felvettem a kötényem.
Már a tészta is javában főtt, amikor rájöttem, hogy barátnőm sehol sincs. Kicsit lejjebb vettem a sütőlap melegítési fokozatát (máshogy nem nagyon tudom megfogalmazni…xd) és elsétáltam Zora szobájához.
Lassan kinyitottam az ajtaját. Az ágyon feküdt, a takarója félig a földön és a keze és a feje is lelógott a bútordarabról.
- DOUGIE-ÉK mindjárt itt vannak! - hangsúlyoztam a fiú nevét.
- Fent fagyok! - pattant fel azonnal.
- Akkor spuri a fürdőbe! Megvárom! - dőltem az ajtófélfának.
- Megyek! - ment el mellettem a hajába túrva, ami eddig az arcába lógott.
Én is követtem csak én a konyhába mentem.

Háromnegyed 12 körül megcsörrent a kaputelefon.
- Kinyitod? - kérdezte Zora, nyakig szószosan. Na, jóó csak csuklóig.:)
- Persze! - indultam az ajtóhoz. - Igen? - szóltam bele a kaputelóba.
- Jó napot kívánok! Itt laknak a csini pincérnőink? - kérdezte (asszem) Danny, és éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- Ideiglenes pincérnők! - helyesbítettem. - És igen, itt!
- És be is engednek? - kérdezte megint csak Danny.
- Hááát…ezt még át kell gondolnunk! Zora beengedjük őket?? - néztem barátnőmre, aki csak röhögött egyet. - Hát még szép! Gyertek és a legtetejéig meg se álljatok!
- TETŐTÉR?? - kérdezték egyszerre.
- Jajam! L.A. egyik legjobb lakása! Na, de gyertek már! - nyomtam meg a kapunyitó gombot.
Kinyitottam a bejárati ajtónkat. Kb. 2 perc múlva hallottam ahogy csilingel a lift. Mivel a lakásunk pont szembe van vele így láttam a fiúkat kiszállni.
- Halihó! - intettem mosolyogva.
- Sziaaa! - mosolyogtak vissza.
- Gyertek be! - tártam szélesebbre (az amúgy is baromi nagy) ajtót, amikor odaértek hozzám.
- Wow! Belépsz a lakásba és szembetalálod magad Los Angeles-szel! - csodálkozott Tom.
- Mondtam, hogy ez az egyik legjobb lakás itt! - röhögtem és mindegyikőjüket köszöntöttem egy 3 puszi+ölelés kombinációval.
- Szasztok! - lépdelt oda hozzánk Zora is. - Én ölelést nem adok, mert tiszta szósz vagyok!
- Engem nem zavar! - vonta meg a vállát Dougie és megölelte barátnőmet.
- Itt valami lesz! - súgtam oda a mellettem álló Dannynek.
- Az biztos! - mosolygott rám. ~Wááá, imádom! Jó, elég a fangirling-ből Samantha!~ Szidtam magam.
- Amúgy kész az ebéd! - ment vissza a konyhába Zo. Természetesen az után, hogy mindenkinek köszönt.:)
- Megterítek! - tettem fel a kezem, mint az iskolában szokás.
- Mi miben segítsünk? - kérdezte Harry.
- Üljetek le a pici feneketekre és várjátok a kaját! - "utasítottam" őket.
- Igen anya! - vágta magát haptákba Danny én meg mosolyogva megráztam a fejem.

- Ez isteni volt csajok! - dőlt hátra a széken Dougie evés után. Tomnak csörögni kezdett a telefonja.
- Bocs, ezt fel kell vennem! - állt fel és az ablakhoz sétált. - Szia Giovanna! - köszönt nejének a telefonban.
- Tényleg! A lányok nem jönnek? - nézett Harryre barátnőm. Azt tudjuk, hogy Danny és Doug nemrég (vagyis minimum fél éve…) szakítottak a csajaikkal, de Harry és Tom még mindig foglaltak, így "hiányoljuk" a barátnőt/feleséget.
- De!De, csak jövő hét csütörtökön… - gondolkodott - igen, csütörtökön! Majd bemutatunk titeket nekik! Tuti jóban lesztek! - vigyorgott.
- Reméljük! mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat.
Bepakoltuk a mosogatógépet és miután elindítottuk felajánlottuk a srácoknak, hogy körbevetetjük őket.
Az egész "utat" végigcsodálkozták. Zora szobájában Dougie egy "én most belefogok feküdni az ágyadba" kijelentést követően ténylegesen belevetette magát barátnőm ágyába.
- Szájjá' ki az ágyamból hülye gyerek! - állt meg közvetlenül az ágy mellett Zo.
- Inkább te feküdj ide! - rántotta maga mellé a derekánál fogva Dougie.
- ÁÁÁ! - sikított. - Idióta! - ment át a sikítozás röhögésbe.
- Az vagyook! - vigyorgott Dougie és közben bebandzsított.
- Most már tényleg semmi kétségem efelől! - röhögött még jobban Zora és a végén már a basszeros (mert ugye Dougie a basszusgitáros…szerk.) mellkasát ütögette.
- Szerintem hagyjuk őket magukra! - toltam ki a fiúkat.
- Öhm… - fordult felém Tom.
- Igen?
- Nem lenne baj, ha én most elmennék?
- Dehogy! De nincs semmi gond ugye?
- Neeem! Nincs! - nyugtatott meg. - Csak Giovannával megbeszéltem, hogy Skype-olunk és…
- Nem kell magyarázkodni! Inkább futás! Ne várasd!
- Köszi! - ölelt meg. - Csá srácok!
- Várj én is megyek! - kiáltotta Harry. - Ha nem baj! - állt meg előttem.
- Ha csak nem te is a barátnőd miatt mész, akkor, De! Örihari!
- Izzy (barátnője) miatt megyek! - mosolygott.
- Akkor fuss te is! Nyomás! - kacagtam.
 A két fiú elment így kettesben maradtam Dannyvel… vagyis Zora szobájában ott volt még a két idióta, de szerintem ők nem jönnek ki onnan egyhamar!;)
- Nincs kedved filmezni? - fordultam Danny felé.
- De! Mit nézünk?
- Nemtom! Gyere! invitáltam a szobámba.
Kiválasztottuk a Kört. Az összes részét az ágyam mellé raktam és besötétítettem a szobát. Nem valami mágikus erőre kell gondolni, csak lehúztam a redőnyt.:D Csináltuk egy kábé 10 embernek elegendő adag popcornt és bevonultunk a szobámba. Azaz előtte átmentem Zorához.
- Kopp kopp!
- Gyere! - hallottam Zo hangját.
- Fúúúj! Mint a dédöreganyám! - mutogatott a TV felé Dougie. Tudtam, hogy megnézeti vele!! Igen, 'Az ördög Pradát visel'-t néztek… Zora minden pasival, aki csak idejön megnézeti.:DD
- Nem zavarok sokáig, csak jöttem szólni, hogy 1; Tom és Harry elmentek 2; Kört nézünk, szal, ha sikongatást hallotok ne ijedjetek meg!
- Rendben! - nevetett barátném. - Viszooont! Jó, hogy jössz! Mit nézessek meg vele ez után? Huszonhét idegen igen vaaaagy Fogadom?
- Előbbi! Abba talán nem hal bele!
- Köszi! - mosolygott rám az ágyon elterülő fiú. - Most nézd már meg milyen ronda az a szoknya!! - folytatta Anne Hathaway kinézetének kritizálását. Csak ránéztem Zorára, aki épp a szemeit forgatva dőlt vissza az ágyra és kimentem.

Rossz ötlet volt ez a Kör nézés, de annál is rosszabb az utána következő Rettegés Háza lejátszóba helyezése.
Az összes film alatt Dannyt szorongattam és, amikor valami ijesztő jött, mellkasába fúrtam a fejem.
- Hova mész???!! - ugrottam fel, amikor a Rettegés háza közben Danny felállt.
- Inni valamit!
- Itt ne merj hagyni! - álltam fel és elindultam vele a konyha felé. Végig olyan közel voltam hozzá amenyire csak tudtam. Tudom, tudom. Csak film. De akkor is ijesztő!!!
- Csak nem félsz? - fordult hátra egy félmosollyal.
- Pff. Dehogy! Csak viccből ijedek meg minden apró nesztől… - legyintettem. Danny elkezdett nagyon csúnyán nézni. - Mia… - kezdtem volna. - ÁÁÁÁÁÁ! - sikítottam, mert valami vagyis inkább valaki megfogta a bokám. Dannyhez ugrottam és, ugyanúgy, mint az elmúlt kb 6 és fél órában, hozzábújtam. Dougie és Zora a földön fekve röhögtek.
- Ez nem volt szép! - mondta Dan komolyan és szorosabban fonta körém a karjait, mert (gondolom) érezte ahogy reszketek.
- Bocsi, de nem hagyhattuk ki!
- Gyere! - nyomott egy puszit a hajamra védelmezőm és a konyhába kísért. Ott magának töltött egy pohár kólát, nekem pedig egy pohár vizet. - Tessék! Ezt idd meg! - adta a kezembe. Lassan megittam majd barátnőmre lettem figyelmes.
- Bocsiiii! - ölelt meg.
- Semmi! De ilyet többet ne!
- Érte! - mondta Dougie és ő is megölelt. Miután ők visszamentek Zo szobájába, Danny engem is visszakísért az enyémbe.
- Szerintem most már aludj! - húzta fel a redőnyöket.
- Itt maradsz, amíg elalszom? - kérdeztem tőle kicsit félénken.
- Persze! - küldött felém biztató mosolyt. - De lehet, hogy utána is itt maradok, mert ahogy Dougiet elnéztem, mi ma már nem megyünk vissza a szállodába!
- Akkor aludhatsz itt is vagy, akár átmehetsz a vendégszobába is, ha az jobban tetszik… - mondta és összeszedtem a pizsim, ami egy pamut shortot és egy 'SWAG' feliratú pólót takar.
- Itt maradok! Ilyen állapotban inkább nem hagynálak magadra! - mondta olyan kedvesen, hogy majdnem elpirultam, de annyira le voltam fagyva, hogy az arcom színe nem volt képes átváltani a falfehérből bármilyen másik színbe.
- Köszi! Elmegyek átöltözni! - nyitottam ki az ajtóm, de vissza is fordultam. Megragadtam Dan csuklóját és a fürdőig húztam magammal, mivel a lakásban már nem égett a villany és a kapcsoló a bejárati ajtó mellett volt. Igen, volt valamicske holdfény, de az is inkább ijesztő volt.
A fürdő előtt megállítottam "testőrömet".
- Megvárlak itt! - mondta ki a mondatot helyettem.
Gyorsan átöltöztem és kimentem a fürdőből.
A szobámban befeküdtem az ágyba.
- Ugye nem zavar, ha csak alsóban alszom?
- Öhmm… nem. Ha neked úgy kényelmes, akkor nyugodtan. - Anyaúristen!! Danny, ahogy mondta, boxerre vetkőzött majd bebújt mellém az ágyba. Én hozzábújtam és miközben ő a hátamat simogatta nyugtatás képpen, szépen lassan álomba szenderültem.

2013. április 1., hétfő

2. fejezet

- KELJ FEEEEEEL! - pattogott az ágyamon Sam.
- Hagggggyáááál! Csak 1re kell bemennem a suliba! - rugdostam.
- Dél van! - mondta halál nyugodtan.
- MIVAN?? - ugrottam fel és száguldottam a fürdőbe.
Ja, Sammynek ma reggel, nekem pedig délután kell bemennem.
Fél 1kor zihálva és teljesen szétesve álltam az ajtóban.
- Tessék! Hazafelé vettem! - nyújtott oda egy Starbucksos poharat Sam.
- Imádlak! - öleltem meg és rohantam a garázsba.
Pont, hogy egyre beestem az egyetemi előadóba. Azt mondjuk hozzátenném, hogy majdnem karamboloztam, de mind1.
Összesen 4 órát voltam bent a "börtönben". Fél hat körül léptem be a lakásba, ahol az egyik kedvenc  számom üvöltött.
- PARTY HAAAARD!!! - ordítottam.
- Jajam! - mondta Sammy. - Tudtam, hogy most fogsz hazajönni!
- Hát még szép! Ennek a számnak a felét Dougie énekli! :) DO WATCHA WANT,DO WTCHA WANT TO ME!!!
- Yeah tesó! - pacsizott le velem Sam. - Öltözz, mert mindjárt indulni kell!
- Oki! - szaladtam a szobámba és felvettem a szállodai "hostess" cuccom. Természetesen nem vagyunk Hostessek csak néha besegítünk ezért kaptunk csini egyenszerkót.:)
A hajamat leengedve hagytam, ellentétben Sammyvel, mert ő felkontyolta.:)

Az én kocsimmal mentünk, mert fölösleges lett volna két kocsival menni.
7kor értünk oda a szállodához. Leparkoltam és kiszálltunk a kocsiból.
- Gyomorgörcsveszély! - szorította meg a karom Sammy.
- Ha ennek megmarad a helye… - kezdtem fenyegetően - akkor lealapozózom. - mosolyogtam
- Haha! Te élvezed, hogy befosatsz??!
- Aham! - indultam el a recepció felé. - Szia Camy! - köszöntöttem a recepcióst.
- Sziasztok! Főnök üzeni, hogy nyomás a kis díszterembe.
- Igenis! - indultunk az említett helység felé. Igen, van nagy díszterem, meg kicsi. :D
- Megjöttünk!! - léptünk be. Mindenki felénk fordult, bennem meg az ütő is megállt. Sammy is hasonlóan érezhetett, mert megint megszorította a karom (belém volt karolva). Mivel sok szrát láttunk már, mutatni nem szoktuk a rajongásunk, sőt teljesen természetesen viselkedünk. Se dadogás, se izzadás, se semmi. Belül viszont… tombolunk!
- Sziasztok lányok! - vigyorgott Lukas bácsi.
- Szia Lukas bácsi! - adtunk neki 2-2 puszit és 1-1 ölelést.
- Csinik vagytok!
- És ez olyan nagy újdonság?? - néztünk rá ""kicsit sem egoistán"".
- Haha:) Gyertek bemutatlak titeket a fiúknak!
- Okés!
- Srácok, ők a fogadott lányaim, akik ma minden kívánságotokat teljesítik. - erre a mondatrészre Dougie és Danny perverz mosollyal egymásra néztek.
- Khmm, azért nem mindent! - mondta Sammy, mire egy kicsit "elszomorodtak".:)
- Zora Hamilton! - álltam Harry elé.
- Harry Judd! - rázta meg a kezem mosolyogva. - És bocsi a két hülyéért. - súgta.
- Fülünk még van!! - mondta Danny.
- Tom Fletcher! - nyújtotta jobbját.
- Zora Hamilton!
- Itt dolgozok? - kérdezte Tom.
- Nem! Csak néha besegítünk! - mosolyogtam. Mosolyomat ő is viszonozta.
- Értem. Dougie! Nincs nyomulás! - szólt rá a mellette állóra. Olyan volt az egész, mint, amikor az apa megszidja a fiát. Még olyan fejet is vágtak. Muszáj volt nevetnem.
- Bocsi! De ezt látnotok kéne kívülről! - mondtam értetlen arckifejezésüket látva.
- Hehe! Dougie Poynter! - nyújtotta felém kezét és, amikor megfogtam, hogy megrázzam, lehajolt és kezetcsókolt.
- Zora Hamilton! - mondtam meglepődve. Jó értelemben.
- Mit mondtam? - nézett kérdőn "fiára" Tom.
- Bocsi fater, de te is azt tanítottad, hogy a szép lányoknak illedelmesen kell köszönni! - kacsintott rám.
- Danny Jones! - mentett meg Danny a vörösödés veszélyétől. Egy hálás pillantást küldtem felé, mire ő csak mosolyogva biccentett.
- Zora Hamilton!
Közben barátnőm és elért hozzánk így átadtam a helyem "szerelménél". Lesz itt valami!!:)
- Most, hogy mindenki ismer mindenkit, mehetünk vissza próbálni - tapsolt egyet Harry.
- Pontosan! De, ha már egész este itt fogtok szaladgálni, válasszatok ti egy számot! - mondta Tom és felénk nézett.
- Do Watcha! - vágtam rá, mire Sammy nevetni kezdett.
- Miért nevet? - kérdezte Danny.
- Hosszú! - legyintettem. - Ne nevess! Lebuktatsz! - böktem meg barátnőmet.
- Igenis!
- Akkor Do watcha! - ugrott fel a "színpadra" Dougie. Sammy rám nézett és valami olyat motyogott, hogy "csak ne bámuld feltűnően!" erre én "de te se Dannyt!!" és ezek után csak mosolyogtunk egymásra.
Amint Dougie elkezdett énekelni megremegtek a térdeim és kénytelen voltam Sammy karjába kapaszkodni.
- Téged néz! - mondta Sam. Odanéztem és tényleg rajtam volt  a tekintete. Megint csak kacsintott egyet, majd a dobok azaz Harry felé fordult.

Az este további része tényleg rohangálással telt! Én az utolsó fél órában már cipő nélkül mászkáltam.:) Ezért anya (mert a szüleink is ott voltam, befolyásos emberekként) rám is szólt, de nem nagyon foglalkoztam vele.
- Wááá! Elment az utolsó is! - rogyott le a mellettem lévő székre Sam.
- Hála a jó égnek!
- Csak nem elfáradtak a hölgyek? - karolta át a vállunkat Harry.
- Áááá! Csak viccből haldoklunk! - mondtam.
- Tudtam! - csettintett Danny.
- Mit csináltok holnap? - kérdezte Dougie.
- Tvzünk, hülyéskedünk, kinyitjuk az erkélyajtót a nappaliban és napozunk, talán lemegyünk a partra… - soroltam. Közben Harry azzal szórakozott, hogy az én(?!) ujjaimon számolta a dolgokat.:D
- Ha van kedvetek csatlakozhattok… - ajánlotta fel Sammy.
- Ha nem zavarunk! - vonta meg a vállát Tom.
- Dehogy! - mosolyogtam.- Harry drága! Ne törd ki az ujjaim!
- Bocs! - hajtogatta a tenyerem felé, mert az előbb azzal próbálkozott, hogy a kézfejem tetejéhez érinti hozzá.
- Segáz! Basszus ma még vezetnem is kell! - kaptam a fejemhez.
- Majd én vezetek! - Sam.
- Azt merd meg, hogy hozzáérsz a kocsim kormányához! - néztem rá fenyegetően.
- Télleg… csak te vezetheted.
- Ennyire félted a kocsid? - kérdezte Dougie.
- Ja! Soroljam, hogy miért?
- Halljuk! - mondta.
- Harry, számolj!
- Igenis!
- Szóval! 1;frissen van fényezve 2; új benne a kárpit 3;újak a dísztárcsák 4; egy Audi Q5-ösről beszélünk 5; olyan úton megyünk haza, ami mellett sok a padka 6,…
- Másik kéz! - figyelmeztetett Harry, mire felemeltem a jobb kezem.
- 6; Ez - böktem Sam felé - simán meghúzza a padkában a dísztárcsát, ezáltal arról lejön a fényezés 7; egy olyan emberről beszélünk, aki egyszer beletörte a Mercim ajtajába a kulcsot.
- Azt hogy a jó életbe? - nézett Tom Samre.
- Nemtom! - nevetett saját bénaságán.
- Most már érted, miért féltem? - néztem Dougra.
- Igen!
Még egy kicsit beszélgettünk, aztán lediktáltuk a címünket és megbeszéltük, hogy ebédre legyenek ott.
Otthon csak annyi erőnk volt, hogy átöltözzünk, beállítsuk az ébresztőt és beessünk az ágyba.
Hamar elnyomott az álom, bár ebben annak is szerepe volt, hogy már azt akartam, hogy holnap legyen!:)

1. Fejezet




Na hola! Itt érkezik az első fejezet! Remélem mindenkinek tetszeni fog!

Sammy

2013. Május 30., Csütörtök

Reggel (7kor!!!) kómásan keltem. Kómásan?! Inkább, zombiként! Kicsusszantam az ágyamból egyenesen a nyuszis papucsomba (igen, olyanom is van!:D) és a konyhába indultam. Ha már itt tartunk, agy kis "idegenvezetés" a lakásban!
Ha belépsz a mesés otthonunkba, akkor ezzel találod magad szembe:
A nappali + a konyha
(konyha kinézetét nem figyelembe venni!!+ a konyha felőli kanapé helyén plazma tv szerk.)
A nappaliból (mint az a képen is látszik) nyílik a konyha, és minden egyéb más is.
A konyha
Ha a konyhából elindulsz a falon lévő képek felé és szemben állsz a képekkel, akkor jobbra találhatók a hálószobák+1 vendégszoba. Az első ajtó az én szobámba nyílik:
Én szobám (nincs terasz, csak nagy ablakok és a növény+fotel helyén tv van szerk.)
Az e melletti a vendégszoba, amiben semmi érdekes nincs… De az enyémmel szembe, a másik "sarokszoba" (mert a lakás sarkán van) Zoráé:
Zora szobája
Ha a nappaliból nem a konyha felé indulunk, hanem a másik irányba, akkor megtaláljuk a fürdőt:
Fürdő
Minden van!:) Zuhany, kád és most figyu! Még csap is! :D
Most, hogy van fogalmatok a lakás kinézetéről, térjünk vissza hozzám!
A konyhába érve szembetaláltam magam Zorával.
- Hali! - intett és belekortyolt a kávéjába.
- Szia! Van még? - böktem az ital felé. Ő csak megdöntötte a fejét a kávéfőző irányába.
- Kösz! - töltöttem meg a bögrém. Leültem Zora mellé a pulthoz és inni kezdtem. - Mikor mész be?
- 8ra bent kéne lennem, szal felöltözök és megyek.
- Mondanám, hogy vigyél be, mert nekem is 8ra kell ma menni, de előbb végzek, mint te és lusta vagyok metrózni, úgyhogy nem mondom.
- Mikor végzel? - fordult felém.
- 11kor.
- Basszus és fél 1kor! - csapott a pultra.
- Höhö! - nevettem.
- Naon vicces! - grimaszolt. Megittuk az utolsó csepp kávénkat is és elindultunk átöltözni.
Egy fél óra múlva ezekben léptünk ki a szobánkból.
- Neked nagyon reggel lehet, ha teljesen bekötötted a bakancsod… - röhögött Zo.
- Jóvanna'! - hajoltam le és bokáig kifűztem. - Így jó?
- Tökéletes! - indult el a bejárati ajtó felé.
A garázsba érve adtunk egymásnak 3 puszit és beszálltunk, az egymás mellett álló, két (Zora) gyönyörűségbe (én).
- Délután találkozunk! - intettem és elhajtottam.

Az egyetemen szokásosan halálra untam magam. Amikor indultam összefutottam Zorával.
- Zora! - kiáltottam rá, mire odakapta a fejét és mosolyogva felém indult.
- Hümm?
- Elmegyek a Burger Kingbe. Kérsz valamit?
- Nem kérek, mert mire hazaérek már nem lesz finom. - húzta a száját. - inkább majd én is beugrom hazafelé.
- Oké! De én most megyek is! - öleltem meg és a kocsim felé indultam.
A Burger King nem volt messze a sulitól, így nagyon hamar odaértem.
- Szia! Mit adhatok? - kérdezte a pénztáros csaj, aki volt vagy 16 éves, de annyi smink volt rajta, hogy simán nézett ki 40nek. Pff. Szánalom.
- Egy csokis BKool-t és egy Long Chicken menüt, kólával, elvitelre
- Nagy kóla és krumpli mehet?
- Persze!
- Rendben! Máris adom. - tűnt el. Amíg ő a kajámmal szórakozott és nézelődtem az étteremben. Na, nem mintha nem láttam volna már elégszer, de valami sztár mindig van itt…:D
Most sztár ugyan nem volt, de egy Zora öcsi igen. Igen van tesója, bár mindig elfelejti megemlíteni.:)xd
- Itt a rendelésed! - nyújtotta át az életmentő csomagot a pénztárosom. Gyorsan kifizettem és megindultam Josh és a haverjai felé.
- Öcsike, nektek nem suliban kéne lenni? - álltam meg mögötte. A haverjai olyan szemekkel néztek rám, mint a Playboyban lévő lányokra szokás. De ez csak amiatt van, mert 16 évesek. És azok ilyenek. 
- Tanári értekezlet van! - mosolygott felém.
- És, ha anyudat felhívom ő is ezt fogja mondani? - húztam fel a fél szemöldököm.
- Igen! Hívd! - mondta magabiztosan és látszott rajta, hogy nem hazudik. A biztonság kedvéért dobtam egy SMSt az anyukájának, aki megnyugtatott, hogy most az egyszer nem hazudik.
- Amúgy szia Sammy! - állta fel, és megölelt. 
- Szia! - adtam neki 3 puszit.
- Srácok, ő Sammy, a nővérem legjobb barátnője. Sammy, a haverjaim… akiknek mindjárt elkezd csorogni a nyáluk… - vágott fura fejet.
- Igggen… Szóval én el is húzok, mielőtt beállna a kékhalál! Sziasztok! 
- Szia Sam! - intett Josh.

A fagyimat még a parkolóban ülve megettem, de a többit meghagytam otthonra. Otthon viszont fél perc alatt befaltam.;)

- Megjöttem!! - ordibált Zora.
- Te hülye, itt ülök a nappaliban! - röhögtem.
- Bocsi! Megszokás! - dobta le a táskáját. - Tudod mit csicseregtek a madarak? - vetődött mellém a kanapéra.
- Na mit?
- Azt, hogy a Mcfly a városban van!
- Nee!
- Dee! És most figyelj! Felhívtam aput, mert tudod ő mindent tud - hadonászott én meg felnevettem - és azt mondta, hogy tényleg itt vannak, méghozzá Lukas bácsi szállodájában. - Lukas bácsi. A dúsgazdag szállodaigazgató. Egyébként egy imádni való ember, akinek van egy velünk egyidős fia, de minket is a lányainak tekint. Apu, Zora apja és ő legjobb haverok kiskoruk óta.
- Wááá! - ugrottam fel, mert eljutott az agyamig barátnőm előző mondata.
- Ugye?! Nekem is ez volt a reakcióm!
- De várj! Nem úgy volt, hogy holnap megyünk besegíteni valami fogadásszerűségre?
- DEDE!
- Akkor, az nekik lesz rendezve?
- Nagyon úgy tűnik!!
- És, akkor találkozhatok Dannyvel… - álmodoztam.
- Ennyire ne szaladj előre! Még az is lehet, hogy valakinek az aranylakodalma lesz.
- A remény hal meg utoljára! - álltam fel és a konyhába mentem valami üdítőért.

A nap további részét, magunkhoz híven, lustizással töltöttük. Megnéztünk pár filmet, beszélgettünk, aztán olyan 10 körül elmentünk aludni.

2013. március 31., vasárnap

Bemutatkozás (2.)

Én nem nagyon kezdeném el bemutatni magamat, mivel a többi blogomban már megismerhettetek és Boo:) is bemutatott már (a sok Dilisért örök haragom üldözi::). Deee! Boo:)-t bemutatnám.
So! Boo:) egy igazán érdekes csaj. Vidám, aranyos, néha kicsit hiperaktív és hülye (jó értelemben). Ja és Imádooom!!
Itt, pedig a karakteremet mutatnám be!:

Szasztok népek, itt Zora Hamilton!:D 23 éves leszek nyáron, 3 hét múlva (ha minden jól megy) megkapom a fotós diplomám és… nemtom mit írjak magamról… Tömören: Los Angelesben élek Sammyvel (<3), otthon (valahol a Hollywood táblán túl, egy messzi-messzi Hamilton rezidencián) van egy Rottweilerem. Tudom most mindenkinek az jut eszébe, hogy "húúú egy vérengző fenevada van a csajnak", de nem! Az én Rotim egy nagyon aranyos, ember kedvelő kutyu.:)
Szeretek napozni, fotózni, zenét hallgatni, TVzni és mindenféle lusta dolgot csinálni:)
Kedvenc filmem, kajám, zeném, piám ugyanaz, mint Samnek. (Ő a hugiiim!!:))
Pasim 1 éve nincs, de jó pár srác bepróbálkozott már…
Ha valami nagyobb party van L.A.-ban, abban mi ott vagyunk! Megsúgom, hogy imádunk bulizni is!!
A mának élek, szóval nem szoktam a jövőmről álmodozni… Jóóó, nem mondom, hogy kiskoromban nem voltak "királylányleszek" című álmaim, de olyan, hogy "leszkétgyerekemésegyírtószexiférjem" sosem. Lesz annyi gyerekem, amennyi lesz és lesz olyan férjem, amilyen lesz.
Rólam ennyit! Mentem aludni! Csááááá!:D

Ez lenne Zora!
Fejezet passz, hogy mikor. Bár ma is itt alszik Boo:), de még összedugjuk a buksinkat!;)
Lehet, hogy holnap fent lesz!
Remélem sokaknak tetszeni fog! Aki nem ismeri a McFly-t, az mejd a történetből megismeri őket…ez ne gátoljon senkit az olvasásban!!!!! Ez is lesz olyan színvonalú, mint az én másik blogjaim!:D

xxEgy Lány

Hahii + Bemutatkozás(1.)

Sziasztoook!
Na! Először is bemutatkoznánk (én) mi írók.
A nevem Boo, való életben Betti.:) Új vagyok ebben a blogolás dologban, de egyszer-kétszer már segítettem 'Egy Lány'-nak és ő azt mondta, hogy jó vagyok.:) Ezért is döntöttünk úgy, a nagy "szombatestenáladalszomwohoo" életérzés közepette, hogy ketten nyitunk egy blogot.
Gondolom 'Egy Lány'-t, akit mostantól Sz.-nek fogok hívni, már sokan ismeritek a 'Love story of One Direction'- ból és a 'Lia's Life'-ból. Ha, pedig nem, akkor annyit elárulok róla, hogy: dilis, szőke, dilis, kedves, dilis, nagyon jó barát, dilis… mondtam már, hogy dilis??! ;)
(ezt inkább abbahagyom, mert a végén még kinyír…xd)
A sztori röviden: Adott két "ámerikai" csaj, akik találkoznak az angol bandával (McFly) és az ő életüket írjuk le. (én leszek Sam, Sz. pedig Zora)
Nade jöjjön a bemutatkozáááás (egyrésze)!

Hali! A nevem Sam Johnson. Lassan betöltöm a 23. életévemet és ezáltal befejezem az utolsó egyetemi évemet is. Belsőépítésznek tanulok a legjobb barátnőmmel. Vagyis Ő fotósnak tanul, de egy egyetemre járunk…mind1:) Imádok táncolni, zenét hallgatni és a strandon napozni. Apropó strand! Los Angelesben élünk, a belvárosban, egy hatalmas tetőtéri lakásban. Igen együtt lakunk Zorával (LB-m). A lakást a szüleink vették. Mi nem akartunk ekkorát, de mivel befolyásos emberek egy halom pénzzel, ezért megkaptuk L.A. egyik legjobb lakását…:) Kedvenceim: Kaja:- Pizza, Spagetti, Taco stb…; Pia:- Kóla, Narancslé, Almalé…; Zene:- Mcfly, Hot Chelle Rae, T-Mills, Sammy Adams…; Film:- Barátság extrákkal
Ennyit rólam! A többi majd később kiderül!;)
Puszipááá! <3

Másik csajszi a kövi bejegyzésben Sz. által lesz bemutatva.:D
Boo:)